Mindszenty bíboros külhoni tiszteletéről

Az örömteli eseményt követő hónapokban számos olyan esemény valósult meg határon innen és túl, melyek nyomán őrizhetjük bíboros urunk szellemi és lelki örökségét. Ezek közül néhányat megemlítve: Mindszenty József tiszteletére Petőfiszállás-Pálosszentkúton március 23-án szobrot avattak, valamint ezen a napon került sor a Mindszenty Társaság által alapított Mindszenty-emlékérem átadására is. Az üldözött főpásztor halálának 44. évfordulója alkalmából Esztergomban, május 4-én országos engesztelő zarándoklattal emlékeztek.

A külhonban május 7-én emléktáblát szenteltek és avattak a kölni dómban Mindszenty József bíboros emlékére, aki száműzetése idején többször kereste fel ezt a templomot és ott hazájáért és népéért imádkozott.

Május derekán két bajorországi és a bécsi magyar katolikus közösség tagjai emlékezhettek Mindszenty bíboros életútjára. A május 17-19-i hétvégén az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió, a müncheni Magyar Katolikus Egyházközség, a Collegium Pázmáneumban pedig a bécsi magyar közösség ismerhette meg a Mindszenty bíboros 70. születésnapjára írt ünnepi kötet magyar nyelvű fordítását. Az eredeti kötetet Dr. Vecsey József szerkesztésében adták ki 1960-ban német nyelven Münchenben. Az emigráns paptársak tanulmányait összefogó kiadvány magyar nyelven 2017-ben jelent meg az agyagosszergényi Közi Horváth József Népfőiskola gondozásában.

A közelmúlt aktualitásai okán a könyvbemutató-sorozat harmadik állomásán, a bécsi Pázmáneumban – ahol Mindszenty atya életének utolsó éveit töltötte – Varga János rektor atyával beszélgettem Mindszenty bíborosról és az ő tiszteletéről a külhoni magyarság körében.

Annak idején, amikor Rektor Úr kispap volt, milyen lelki kötődése volt Mindszenty bíboroshoz?

Talán még kicsit annyival visszamennék, hogy tizenegy éves voltam, amikor Mindszentynek el kellett hagynia Magyarországot. Tizenöt éves, amikor meghalt, és igazából eléggé el volt hallgatva, nagyon keveset hallottunk róla. Ez megdöbbentő, de valahogy az ország közvéleménye is megszokta ezt a közállapotot, ami kialakult. Már nem írták fel a villamosra mint ’56-ban, hogy Mindszentyt engedjék szabadon. Jobb volt nem is beszélni róla.

Aztán amikor Bécsbe jöhettem még a ’80-as években – amikor alakult a papi hivatásom –, akkor itt kaptam egy olyan kis képet, amin ő volt látható és szembesültem azzal a nagyon erős, karakteres, sokat szenvedett arccal, amit jól ismerünk. Sokan azt mondják rá, túl komoly, de valójában egy nagyon fegyelmezett, egyenes, kemény főpapi arc, ami nekem nagyon imponáló. Ki is tettem ezt a képet, hogy szem előtt legyen és időnként rá tudjak tekinteni. Ez nekem erőt adott, mert tudtam, hogy évtizedeken keresztül milyen bátor és állhatatos volt a hit megvallásában, illetve az igazságtalanságok és üldöztetések elviselésében.

Nagy pillanat volt az életemben, amikor kispapként megélhettem, hogy 1991-ben hazahozták Mariazellből és itthon újratemették Mindszentyt. Emlékszem, hogy meglepetésszerűen ért bennünket a hír, hogy ez megtörténik. Nagyon szép és szívszorító volt a gyászmenet, ilyet még sosem láttam. Amerre jött, végig ott álltak az emberek az út mentén, megrendülten köszöntötték és tiszteletadással fogadták. Rám nagyon nagy hatással volt az a figyelem, amit akkor és ott kapott.

János atya mikor és hogyan került ide a Pázmáneumba?

2010-ben kerültem ide. Csordás Eörs atya áprilisban meghalt, és nem egészen egy hónappal utána a főpásztor kinevezett. Akkor sok minden megelevenedett bennem. Például az is, hogy annak idején itt a ház falán lévő régi emléktáblát mennyire szerettem és mennyire az volt a gondom, hogy megkopott, megviselte az idő és a körülmények. Kispapként az volt elképzelésem, hogy ezt az emléktáblát meg kéne tisztítani, hogy csillogjon és szép legyen. Amikor idekerültem, már nem ez az emléktábla volt fönn a falon, bár a régit is megtaláltam. Kispapként még „csak” egy emléktábláért aggódtam, de rektorként természetesen felelősséget kell vállalnom az egész helyért, a Pázmáneumért – mint Mindszenty-emlékhelyért is –, hiszen ez az a hely, ahol a bíboros életének utolsó éveit töltötte száműzetésben, s megtisztelő számomra ez a feladat.

Milyen érzései és gondolatai vannak annak kapcsán, hogy ott él és mutat be nap mint nap szentmisét, ahol annak idején Mindszenty atya is élt és misézett?

Ezt nehéz megfogalmazni. Tényleg megdöbbentő volt. Kaptam fényképeket a bíborosról még 2007-ben, három évvel azelőtt, hogy Bécsbe kerültem. Akkor még nem értettem, hogy miért kaptam őket, de az illető azt mondta, hogy nálam jó helyen lesznek. Már itt voltam a Pázmáneumban, amikor szembesültem vele, hogy a fényképeken Mindszenty bíboros látható, ahogy a Pázmáneum kápolnájában misézik. Sohasem gondoltam, hogy ott fogok misézni, ahol Mindszenty bíboros atyánk is és ott fogok lakni, ahol ő élt és dolgozott. Ez mélyen megható, megindító és természetesen nagy felelősséget is jelent a számomra.

Milyen tapasztalatai vannak az itt élők Mindszenty-képéről és az őt övező tisztelettel kapcsolatban?

Az évek során megtapasztaltam az életközeliséget, mert itt Bécsben nagyon sok ember él, aki ismerte Mindszenty bíborost. Nemcsak idősek, hanem velem egykorúak is. Példának okáért van olyan, akit közülük Mindszenty hercegprímás bérmált és emlékszik is rá és az ő alakjára. Ugyanakkor pedig nagyon megosztó személyiség volt. A szónak nem abban az értelmében, hogy ő volt megosztó, hanem az ő keménysége, kiállása, egyenessége, kérlelhetetlensége mind a mai napig megosztja az embereket. Vannak, akik fölnéznek rá és teljes mértékben tisztelettel adóznak előtte pont emiatt. Egy ismerősöm például találkozott vele és úgy fogalmazott, hogy sugárzott belőle az erő. Mások viszont ezt az erőt taszításnak fogták föl. Nagy szélsőségeket váltott ki, de tulajdonképpen ez nem az ő hibája volt, mert ő keményen ragaszkodott a krisztusi normához, a Jézustól tanult áldozatos szeretethez és a Jópásztor magatartásformájához.

Sokan látogatták, tisztelték. A hétköznapi misére azonban olykor csak egy-két ember jött, akik itt éltek a házban. Apácák és a ház munkatársai. De volt például egy Erika Mitterer nevű osztrák költőnő, aki majdnem minden nap úgy jött a misére, hogy tulajdonképpen nem tudott semmit magyarul. Az egyik Mindszenty-megemlékezés alkalmával egy Mindszenty-tisztelő osztrák állampolgártól kaptam meg Erika Mitterer verseit, melyek korszakosak abban az értelemben, amit leírnak és megfogalmaznak. Egy-egy verséből világosan kitűnik Mindszenty atyánk iránti tisztelete. De szerencsére nemcsak a világban, hanem az egyházban is sokan kifejezték a bíboros atyánk iránti tiszteletüket. Hacsak a pápáinkra gondolok, például XII. Piusz és VI. Pál pápa, Szent II. János Pál pápa, és most Ferenc pápa is.

Miért tartja fontosnak, hogy ma is tudatosan őrizzük és ápoljuk Mindszenty bíboros örökségét, emlékét?

Mindig eszembe jut, hogy sokféle megpróbáltatáson keresztül lehet bemenni az Isten országába (vö. ApCsel 14,22). Mindszenty bíboros atyánknak és az ő korosztályának nagyon sok próbatétel jutott osztályrészül, és hozzájuk képest nekünk szinte semmi komolyabb nem adatott. Az egyetlen lehetőségünk az, hogy komolyan vegyük a feladatot, hogy építsük Isten országát, az egyházat, a társadalmat, hirdessük az evangéliumot. Kell, hogy őrizzük Mindszenty bíboros és a többi hős és szentéletű elődünk emlékét. Ha erre nem helyezünk kellő hangsúlyt, akkor a következő nemzedékek már hatványozottan kevesebbet fognak róla tudni és gondolni, és ez óriási veszteség lenne nemzetünk szempontjából.

A Mindszenty-tiszteletet az itt élő magyarok körében milyen események és megemlékezések erősítik?

Mindszenty bíboros atyánk halálának évfordulója alkalmából 2011-től kezdődően bevezettem, hogy minden évben az Irgalmas Kórházban megkoszorúzzuk az ő szobrát, mely Rieger Tibor alkotása. Amikor ezen megemlékezés ötletével előálltam, más vezetők is egyetértettek velem és támogattak kezdeményezésemben. Azóta is minden évben összegyűlünk és a hívekkel együtt közösen megemlékezünk Mindszenty atyánkról.

Itt a Pázmáneumban a bíboros ideérkezésének a napján, október 23-án van megemlékezés, ami a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójával is egybeesik. Érkezése sorsfordító esemény volt, hiszen kényszerűen kellett elhagynia Magyarországot, a hazáját. Én úgy gondolom, hogy ennek szimbolikus jelentősége van az ő sorsa, életútja, valamint a magyarság sorsa és történelme tekintetében is.

Vannak még további események, illetve olyan rendezvények, amelyek az ő személyét állítják a középpontba, például egy-egy kiállítás, könyvbemutató, szentmise stb. 2012-ben a Mindszenty-emlékév kiemelt idő volt nálunk is.

A kápolna előterét egy kicsit Mindszenty-emlékhellyé alakítottam át. Mindszentyről portré szobrot helyeztünk el, mely Babusa János alkotása. Ott található még Feszty Masa a bíborosról alkotott portréjához készített vázlata. Kitettem még azt az 1973-as fényképet, melyen a hercegprímás a kápolnában misézik, illetve van egy kép arról, ahogy Esztergomban Szent II. János Pál pápa az ő sírjánál imádkozik. Így már a kápolna előtere is méltó emléket állít Mindszenty személyének.

Melyik az a gondolat Mindszenty atyánktól, ami az Ön szívéhez közel áll?

Több ilyen is van. Leginkább az a gondolat tetszik nekem, ami arról szól, hogy az idő az igazság szövetségese, Isten a történelem ura és végső soron az Ő kezében van az emberiség sorsa. Ez segít a múltat kicsit megérteni. És mivel tudjuk, hogy Isten a történelem ura, segít hálásnak is lenni azért, hogy ide jutottunk. Ideértve akár a szovjet megszállás alól való szabadulást, a rendszerváltozást, a bíboros és a többi vértanú emlékezetét. Ez ad reményt a jövőre nézve is. Jó tudni, hogy az idő az igazság barátja. Ki tud bontakozni az időben, és ha most még lehet, nem is minden esetben, de később napvilágra kerül és egyértelművé válik az igazság.

Mindszenty atyánk tulajdonságai közül melyek teszik őt leginkább példaképpé az Ön számára?

Nekem személyesen mindig is a határozottságnak, a bátorságnak a példája volt és ahogy az Emlékiratait olvastam, valamint a különböző róla szóló beszámolókat, illetve az életének részeit, az mindig újabb és újabb adalékot adott. Úgy vagyunk vele, mint a kinyilatkoztatással, a Bibliával, hogy mindig újabb és újabb szépség, gazdagság és erő csillan meg belőle. Mindig újat kapunk vagy új módon látjuk saját magunkat vagy a helyzetünket. Ez jellemző az igazán nagy egyéniségekre, hogy magukban hordozzák ezt a végtelenre való nyitottságot, mindig van mondanivalójuk és minden élethelyzetben tudnak újat mondani.

Mit gondol, ma mit üzen Mindszenty bíboros életútja, életműve a magyarok számára?

Leginkább azt, hogy az elveinkért ki kell állni, akkor is, ha nem értik. Akkor is, ha alkalmas vagy alkalmatlan, vagy ha ez áldozatot jelent. Ebben egymást is erősítenünk kell. Ezt ő is többször mondta külföldön a magyarságnak, hogy tartsanak össze és menjenek el az összejövetelekre. A közösségben nagy erő van.  

Fontos szempont még a sorrend: „Állok Istenért, egyházért, hazáért!” – amelyért szintén ki kell állnunk. Ma ez már szinte radikalizmusnak tűnik vagy egyfajta túlzott konzervativizmusnak, de én azt gondolom, hogy ennyi radikalitás kell. A fogyasztói társadalom nagyon ügyes abban, hogy bizonyos értékeket észrevétlenül előre sorol, mint például egészség, pihenés, környezetvédelem, így aztán a fontos dolgok hátrébb kerülnek. Meg kell őrizzük a helyes sorrendet, az Isten az első. Ebből a szempontból maga Jézus is radikális volt.

Az igazat, a jót, a szépet határozottan – ha kell, radikálisan –, ugyanakkor szelíden és szeretettel kell nekünk is képviselnünk. Ebben fontos példaképünk, közbenjárónk és segítségünk lehet a fidelissimus pastor, a leghűségesebb főpásztor is.