Bár ezen a hétvégén már gyönyörű tavaszi idő uralkodott, a télűzés nem maradhatott el. Szép számmal gyűlt össze a gyereksereg a legkülönfélébb jelmezek sokaságát sorakoztatva a nagyérdemű elé.
Belépve a regensburgi Sport-Club nagytermébe, melyért ezúton is köszönet Heinzinger Mariannak, megkezdődhetett az első közös program: a díszítés. Nem kellett sok idő és már lufik repkedtek mindenfelé, színes szalagok borították a lámpákat és felállt a fényképezős paraván is, amelyre sárkány, lovag és királylány alakokat festett a helyi KCSP ösztöndíjas. Beállhatott mögé, aki akart, és egy-egy fénykép erejére mosolyoghatott az üres arcok helyén. A lufik meglehetősen rövid életűnek bizonyultak. Nehezen bírták ugyanis a rájuk hasalást és a sok ölelgetést és szeretetet, így sorra pukkantak szét, de szerencsére mindig akadt tartalék. Az est fő mutatványa természetesen a jelmezverseny volt. Kicsik és nagyok, sőt akár a felnőttek is bemutathatták, milyen jelmezzel óhajtanak ráijeszteni a télre. Először egyenként, majd körbesétáltak a teremben együtt. Tűzoltóktól elkezdve, katicabogarak sokaságán át, kalózhercegnőkön és nindzsákon keresztül az unikornisokig és cowboyokig mindent meg lehetett találni. A független bírálóbizottság nem is tudott hamarjában dönteni, így csoportonként osztották ki a nyereményeket, amelyek házi készítésű torta és emléklap formájában jelentek meg, nem is beszélve a különböző apró csokikkal és cukrokkal teli kincsesdobozról, amibe belemarkolhatott mindenki akár mancsa volt, akár patája, keze vagy ízelt lába. A jelmezverseny után néhány vállalkozó szellem hozott el egy keveset a magyar zenei kultúra múltjából, hogy szórakoztassa az egybegyűlteket: a „Tátika” nevű műsor következett. A Konzuli Magyar Iskola legnagyobb csoportjából négy bátor lány állt össze. Nekik köszönhetően, ha a zenekeverő pultnál álló „Dj Diri” nem is játszotta volna le a Fresh „Táncolj még!” című számát, egyéni előadás formájában mégis megelevenedhetett a közönség előtt a 90-es évek slágere. És kikről vehették volna a példát bátorságban ezek a lányok, ha nem a szüleikről, akik közül ketten-ketten szintén kiálltak, hogy megcsillogtassák előadói tehetségüket. Így köszönthettük a további sztárvendégeket: Josh és Jutta előadták a „Fagyos a szívem” című nótát, majd nem kisebb sztárpár érkezett, mint Korda György és Balázs Klári, akik szintén borzasztó nagy sikert arattak. A zenés magyar nosztalgiahangulat záró akkordja az István a király című rockoperából érkezett Koppány vezér személyében, aki csak annyit kérdezett „a válaszra várva: rabok legyünk vagy szabadok?” Ezután véget ért a programfüzet, kezdődhetett a szabad „ereszdelahajam”. Mindenki táncolhatott, vacsorázhatott, énekelhetett, fényképezkedhetett, kinek mi esett jól. Az apróbbak kihasználták, hogy csúszhattak és mászhattak, a felnőttek pedig többnyire beszélgettek, miközben élvezték a háttérben szóló magyar dalokat.
A hangulat minden esetre kitűnőre sikerült. Mindenki megtudta, milyen érzés Regensburgi Konzuli Iskolásnak lenni. Mert ez bizony egy olyan közösség, ahol még az igazgatót is táncra lehet hívni. Ahol az együtt szervezett programokon igazán otthon érezheti magát az ember. Ahol szabadon kiélhető a kreativitás. Ahol megbízható és támogató közösséget talál az, aki németországi magyarként a helyét keresi a világban. Ahol többé senki nincs egyedül. Mert ez a Bajorországi Magyar Iskola.
