Díszbeszédet Hanusovszky István, a Felsőbüki Nagy Pál Gimnázium igazgatóhelyettese mondott. Tartalmas és megindító beszédében a fiatalságról beszélt, azokról a fiatalokról akik közös akarattal megfordították a történelem kerekét. A szabadság 10 napja hitet adott az embereknek, és ez a hit eljutott az ország minden szegletébe, Kapuvárra is.
Az ünnepségen a gimnázium diákjai idézték fel a 62 éve megtörtént eseményeket.
A megemlékezés után Hámori György a város polgármestere, Gyopáros Alpár, a térség országgyűlési képviselője megkoszorúzták az emlékművet. Mi is egy-egy gyertyával a kezünkben, főhajtással helyeztük el a bécsi magyarok koszorúját az emlékműnél, Mag.Hollós József, a központi szövetség elnöke és Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége Kaláka Klub elnöke társaságában. A koszorúzás Bognár Dávid zenei közreműködésével zajlott .
A rendezvény után a polgármester úrral ellátogattunk a határra, ahol még áll mementóként egy őrbódé, valamint az ikonikus híd, ahol az emberek nyugatra menekültek. Itt is megkoszorúztuk az emlékművet, amelyet Kapuvár önkormányzata és az Ausztriai Magyar Egyesületek Központi Szövetsége és tagegyesületei állítattak közös összefogással. Személyes történeteket is hallhattam a határral kapcsolatban. Márai szavaival élve, mi akik örökségbe kaptuk a szabadságot, sokszor már nem is tudjuk milyen nagy dolog ez.
Október 23-án viszont minden évben erről elgondolkodunk és hálával emlékezünk azokra akik az életüket adták érte.