Lelki elcsendesedés és a Feltámadt Úr keresése Szeverényi Jánossal
A csendes nap először is Szeverényi János bemutatkozásával kezdődött, természetesen egy-egy csésze kávé társaságában. Ezután a tiszteletes úr Igéket olvasott fel a Szentírásból, amihez gondolatokat fűzött, majd beszélgetés is kialakult, amihez közös imádság és éneklés is tartozott. Az ilyen együtt töltött idő, tekintve, hogy három különböző helyen élünk, és ki-ki a maga munkáját is végzi a gyülekezeti élet mellett, ritka, minden egyes ilyen alkalmat meg kell becsülnünk, úgy gondolom. Az ebéd gulyásleves volt, aminek az elkészítését ösztöndíjasként és szakácsként örömmel vállaltam.
A délután folyamán kevesebben voltunk, mint délelőtt, de a beszélgetés hangulata és kedve ezután is megmaradt. S ahogyan a beszélgetés átvezetődött a délelőttből a délutánra, érezhető volt, hogy lassan, de biztosan mélyült a beszélgetés - a mélyülést pedig a lelki mélységre értem itt. Ugyanis minél inkább csendesedni akar az ember, és Jézust keresni, annál jobban észreveszi azokat a problémákat, amiket az előtt, Krisztusra fittyet hányva észre sem vehetett. Áldott a Seregek Ura, mert megengedte, hogy ezt közösen átéljük, a nap minden mosolyával és bánatával együtt, mert így kovácsolódik az elveszettből megtalált ember, a világ rabszolgájából Krisztus hűséges katonájává.
Persze, van mindig hova fejlődni, de ha már tudunk egy asztalnál méltóképp beszélgetni, akkor úgy hiszem, ott erősödik és kovácsolódik a közösség.
