Fiesta de las Colectividades
Mint már a mendozai Fiesta de las Colectividadesről szóló cikkemben is írtam, Argentína kulturálisan és etnikailag rendkívül sokszínű ország. A világ minden tájáról érkeztek ide bevándorlók, akik nem csak őrzik, de szívesen meg is mutatják örökségüket. Erre minden évben kiváló alkalmat nyújt a Parque Sarmiento területén megrendezett Fiesta de las Colectividades, ahol minden közösség bérelhet magának sátrat, ami sütés-főzésre, illetve bemutatkozó kiállítás rendezésére is tökéletes. Az idén november 9-12. között megrendezett ünnepen először vett részt a magyar közösség, ami nem kevés szervezést igényelt, de sikeresen megoldottuk a feladatot!
Egy négynapos, hatalmas embertömeg által látogatott ünnepen való részvétel rengeteg munkát igényel, de már a szervezés első percében eldöntöttük, hogy mi is mindenképp főzni fogunk. A menü kiválasztása nem volt egyszerű feladat, de szerencsére a Magyar Klub elnöke, Filipanics Mihály bármit megfőz bográcsban, így a marhapörkölt és a gulyásleves bemutatása mellett döntöttünk. Viszont ragaszkodtunk minden étel eredeti elnevezéséhez, hogy az emberek végre ne keverjék össze a "gulásht" a pörkölttel, és a nokedlit a "gnocchival". A desszert elkészítése már nagyobb kihívás volt, de Jándy Malén addig-addig kísérletezett a kürtőskaláccsal, míg az eredmény tökéletesre sikerült, a dobostortához pedig profi segítséget kaptunk. Persze a magyar sátor nem csak finom falatokból állt, a dekorációra is nagy figyelmet fektettünk. Kovács András, aki a klubban található dekoráció nagy részét is készítette, igazán kitett magáért. Több nagyméretű fotót nyomtattatott Budapestről, hozott Magyarország térképeket, és készített több plakátot híres magyar származású emberekről, magyar találmányokról, és Nobel-díjasainkról is. Én is készítettem plakátokat a hagyományos magyar népviseletekről és lakóházakról, valamint a Magyarországon élő különleges állatfajtákról.
A fesztivál első napját sajnos elmosta az eső, de a többi három napon hömpölygött a tömeg. Rengeteg ételt adtunk el, kígyózott a sor a sátrunk előtt. Szombaton olyan sokan voltak, hogy az éjszaka közepén még paprikás krumplit főztünk, hogy mindenkinek jusson. Nagy sikert arattak a magyar ételek, a legizgalmasabb az argentinok számára a kürtőskalács volt, amit annak ellenére imádtak, hogy nem tudták kimondani a nevét. (Többször hallottam a fesztivál folyamán a "chimenea húngara", vagyis magyar kémény kifejezést, ami igen mulattató volt.) A fotók is sokakat érdekeltek, rengeteget kellett mesélnem Budapestről és Magyarországról, a legsikeresebbek azonban az informatívabb jellegű plakátok voltak. A látogatók számára a legérdekesebb Ricky Sárkány argentin divattervező magyar származása, illetve az argentin találmányként számon tartott golyóstoll magyar feltalálója, Bíró László volt. Az állatokat bemutató poszter is tetszést aratott, a leggyakoribb kérdés az volt, hogy a mangalicát a szőréért tartjuk-e, illetve hogy a puli kutya bundáját mi rasztázzuk-e be, vagy magától ilyen. A legjobban azonban a népviseletünk tetszett, rengetegen fotózkodtak velünk, és gratuláltak a szép ruhákhoz.
A fesztivál előtt nagyon izgultunk, hogy vajon meg tudjuk e oldani elsőre ezt a nem egyszerű feladatot, de szerencsére minden jól sikerült, rengeteg elismerést kaptunk. És ami a legfontosabb, megismerkedtünk három olyan magyar családdal, akik eddig nem is tudtak a Club Húngaro létezéséről. Reméljük, velük is gyarapszik a közösségünk!
