Közösségek Ünnepe
Argentína híres kulturális és etnikai sokszínűségéről, az ország lakosságát a helyi őslakosok mellett nagyrészt európai és más dél-amerikai országokból érkezett bevándorlók alkotják. Ez azonban nem szül társadalmi feszültségeket, sőt, a különböző helyről érkezett közösségek nagyon jól megférnek egymás mellett, és kifejezetten kíváncsiak egymás művészeti és gasztronómiai örökségére. Argentínában a kormány és a városi önkormányzatok is támogatják az egyesületeket hagyományaik megőrzésében, és különféle városi rendezvények szervezésével biztosítanak helyet a bemutatkozásra. Ilyen rendezvény az idén október 6-8. között már 14. alkalommal megrendezett Fiesta de las Colectividades, vagyis Közösségek Ünnepe is Mendozában. A helyi magyar közösség ebben az évben először vett részt a fesztiválon, és nagy örömömre engem is meghívtak, hogy segítsek nekik esténként a standnál, és meséljek az érdeklődőknek Magyarországról.
Mire én megérkeztem Córdobából (ami 700 km Mendozától, így az argentinok szerint nagyon közel van), már állt a magyar sátor, hatalmas HUNGRÍA felirattal, hímzésekkel, fotókkal és térképekkel szépen dekorálva. Julio "Gyuszi" Szabó és Szűcs Zsuzsa, a közösség magyarul beszélő tagjai nagy szeretettel fogadtak. Gyorsan tettem egy kört a fesztivál helyszínén, hogy lássam, a többi közösség mivel készült, és hogy mely országok képviseltetik magukat. Rögtön feltűnt, hogy a többi standon kevésbé jut szerephez a kultúra és a történelem bemutatása, a fesztivál inkább gasztronómiai jellegű. A magyar standon mi nem árultunk ételt, mert az hosszabb felkészülést igényelt volna, és mivel a magyar közösség idén először vett részt a fesztiválon, a sátor megfelelő díszítése is nagy munka volt. Ettől függetlenül nagyon sok érdeklődővel beszélgettünk.
Az első estén, pénteken kevesebb látogató volt a fesztiválon, így viszont volt időm egy kis "szomszédolásra". Az egyetlen szomszédunk, aki részt vett a fesztiválon, Szlovénia volt. Velük nagyon könnyen összebarátkoztam, kedvesen fogadtak. A szlovén közösség volt az egyetlen, akik a finom ételeken kívül kulturális és történelmi prezentációval is készültek, igazán szép anyagot állítottak össze. Másnap ők is átjöttek látogatóba, és hoztak nekünk nagyon finom strudelt, vagyis almás rétest. A másik csapat, akikkel hamar összebarátkoztunk, a közvetlenül mellettünk sütő-főző és koktélt áruló Brazília volt. Az ő társaságuk leginkább fiatalokból állt, akik remek Caipiroscát kevertek, amit többször is volt szerencsém megkóstolni. Utána már értettem, miért olyan jó náluk a hangulat. Egyébként rengeteg, igen különböző kultúrájú ország képviseltette magát a fesztiválon, például Németország, Szíria, Mexikó, Bolívia, Peru, Libanon, Görögország, Ecuador, Kolumbia, India, és még sorolhatnám. Mindenhonnan ínycsiklandozó illatok áradtak, és hangosan szólt a népzene, így remek volt a hangulat.
Az igazi tömeg azonban szombat és vasárnap este érkezett, ekkor hömpölyögtek az emberek az utcán. Szombaton este már mi is bevetettük a Blum Elza által készíttetett, Hungría felirattal és magyar hímzéssel díszített fotókeretet, és a standon felállított monitort, amin folyamatosan Magyarországról és Budapestről vetítettünk videót. A fotókeret nagyon nagy sikert aratott, két helyi magyar lánnyal, Justi Herrerával és Rocio Blummal rengeteg járókelővel fotózkodtunk, messziről lehetett hallani az "Uno, dos, tres, HUNGRÍA" felkiáltást. A videók is sok érdeklődőt vonzottak, többször is kérték, hogy meséljek a képeken látható épületekről, aminek én, mint művészettörténész kifejezetten örültem. Különösen jól esett nekünk, hogy többen is gratuláltak, hogy végre Magyarország is részt vesz a fesztiválon, és kérték, hogy jövőre a magyarok is főzzenek valamit, mert nagyon szívesen megkóstolnák az ételeinket.
A fesztivál legnagyobb sikerének mégis azt érzem, hogy több család is odajött hozzánk, hogy ők is magyar származásúak, és elkérték a közösség névjegykártyáját. Remélem, felveszik majd a helyi magyarokkal a kapcsolatot, és ezáltal gyarapodhat a csapat!
