Mivel a Carpathia már 8 éve szervez táncházakat a Brüsszel és környékén élő (nem csak) magyar közösségnek, a nem kevés intézkedéssel járó előkészületek most már gördülékenyen folytak, mindenki tudta a feladatát, és az önkéntesek sora pedig alkalomról alkalomra bővül.
Nem kis munka állt például a büfé megszervezése mögött sem. Az önkéntesek által szívvel-lélekkel készített finomságok közül terítékre kerültek a magyar konyha meleg ételei és az elmaradhatatlan sütemények, mint a sajtos pogácsa, húsos táska, zserbó, linzer, mézes pogácsa, mákos torta és még sorolhatnám. Igazán színes és ínycsiklandozó lett a felhozatal, melléjük pedig kifogástalan ízű magyar borok boldogították a vendégeket.
A táncház lelke a muzsika és a tánc, amelyet ezúttal is a Bekecs Zenekar, valamint Kiss Zsolt és Tálas Ági garantált. Vavrinecz András prímás vezetésével a fiatalabb generáció is bekapcsolódott a muzsikálásba, Boros Marcsi hegedűs, aki a leuveni konzervatórium növendéke és Antonovits Bence kifogyhatatlan lelkesedéssel fújta a moldvai dallamokat. Mi is lenne alkalmasabb a néptánc és népzene megszerettetésére és a közösségépítésre, mint a gyimesi, moldvai körtáncok, a felcsíki muzsika és az alkalomhoz illő vásározós játékok. A gyerekek, felnőttek, anyukák, apukák, nagyszülők, egyaránt lelkesen énekelték együtt a jól ismert dalokat és ropták a táncokat.
Mindeközben a pihenni és egyúttal alkotni vágyók kézműveskedhettek. A terem szélén három nagy munkaasztal körül folytak a különböző kézműves foglalkozások: horgolás, szövés, fakanálbáb-, valamint a régi klasszikus, similabda-készítés. Az alkotások az este hátralévő részében büszkén díszelegtek alkotóik kezében, öröm volt ezt látni.
Nem maradt el a táncházból a születésnapi köszöntő sem, ez alkalommal a „Sok születésnapokat…” című nóta Bucz Júliának szólt, aki aztán „hajnalig tartó” citeramuzsikával hálálta meg a köszöntést.
Minden adott volt egy jó mulatsághoz és jól is érezte magát mindenki, hiszen régi ismerősök, barátok találkahelyévé váltak lassan ezek az alkalmak. A tömeg között sétálva, a muzsikát hallgatva és egy sajtos rudat majszolva el is felejtettem, hogy nem otthon vagyok. Ez az, ami igazán sokat ad, az itt élőknek: a sok apró benyomásból, arcból, ízből, hangból és illatból összetevődő esszencia, egy piciny ‘otthon’, amellyel feltankolva boldogan hajthatják párnára fejüket és amelyből a következő alkalomig töltekezhetnek.
A következő táncházra a november 25-i, Katalin napi mulatságra várjuk a kedves vendégeket, ezúttal ismét egy új helyszínen. A gyerektáncház után felnőtt táncházzal fog folytatódni az est, lehet tehát pucolni a karaktercipőket.
