Majdnem egy teljes hónap telt el, hogy utoljára találkoztunk a gyerekekkel, így felelevenítettük először a Balassi-füzetek Pinkó című népmeséje alapján a tanultakat: mesét hallgattunk, majd képekből kiraktuk a történetet, megbeszéltük a szereplők legfontosabb jellemzőit, a meseszerkezetet és a mesei elemeket is.
Ezután az ovisok külön terembe mentek, hogy folytassák a meséről a beszélgetést, a színezést, majd szabad játékkal pihentessék magukat ebédig. Olyan ügyesek és pontosak voltak, hogy még egy mesét kaptak ajándékba a fenyőfáról a Vízkereszt jegyében.
A nagyobban feladatokkal folytatták a Pinkó-történethez kapcsolódva, majd betűtanulással és helyesírással foglalkoztak. A „kettő az egyben" betűt tanulták: ly - j! Bizony, ez a két betű, de egy hang, otthon is próbára teszi a magyar gyerekeket, de még a felnőtteket is!
Ebéd után újra összegyűlt az összes csoport, hogy megnézze és meghallgassa a Vízkereszt és a háromkirályjárás hagyományait. Persze minden tudás hamarabb és pontosabban megmarad a kis fejekben, ha ki is próbálják azt, vagy hozzájuk kapcsolódóan játszanak valami érdekeset. Így mi koronát készítettünk hármas fonással, díszítettük kedvünkre, s megtanultunk egy régi versrészletet a csillagjáráshoz is:
„Háromkirályok napját,
Országunknak egy istápját,
Dicsérjük énekkel,
Vigadozó versekkel,
Szép jel és szép csillag,
Szép napunk támad."
Mivel a mesénkben béresek dolgoztak, így mi is elénekeltük a Béres legény című népdalt, sőt ugróst is jártunk rá!
A tanodanapunk végére ismét jól elfáradtunk, így mindenkinek nagyon jól esett a málé, amit a mesében evett a favágó és Pinkó. Mi még tejet is ittunk hozzá székely szokás szerint!
Shakespeare hazájából tudósítva, az ő szavaival fejezem be beszámolómat: Vízkereszt, vagy amit akartok - mi így akartuk Chesterben!
