Az előadás során főszerepet játszott az improvizáció: a költő felolvasta verseit, a zenész rögtönzött. Lesi Zoltán német és magyar, Janus Zeitstein német, Gyukics Gábor magyar nyelven előadott versei inspirálták Sandro Miori előadását abban a sajátos helyzetben, hogy közös kommunikációs nyelvük az angol nyelv. Ennek ellenére a hangszín, az ütemmérték és a líraiság – ami a jazznek és a költészetnek egyaránt sajátja - a spontán komponálás és az előadott vers együtt alakította ki azt a hangulatot és lelkiállapotot, aminek az előadóművészek mellett a közönség is részesévé vált.
A hallgatóság ízelítőt kapott az 1920-as évek Amerikájából, a főleg afroamerikai zenészek és szerzők által elindított jazzköltészetből, amelyhez az amerikai irodalom olyan jelentős költői is csatlakoztak, mint Langston Hughes és Ezra Pound.
Habár az előadás véget ért, de a versek, a ritmusok ott fognak zengedezni tovább a lelkekben, hogy aztán később új, saját érzéseket, gondolatokat idézzenek elő.
