Az előző tanfolyam sikerén felbuzdulva - és az itt élők kérésére - ezúttal családi recepteket osztottam meg a helyiekkel. Gyümölcslevest, lecsós marhahúst, majonézes krumplisalátát, pogácsát, sajtos stanglit és mézeskalácsot készítettünk.
Külön érdekes volt a számukra, hogy első fogásként ettük a levest, és utána a főételt és a desszertet. Nagyon furcsállták, hogy a gyümölcslevest melegen is fogyasztjuk, nem csak hidegen és nem csupán desszertként. Általánosságban tetszik nekik, hogy az édességek nem annyira édesek, mint itt (a brazilok elég sok cukrot használnak mindenhez, egyrészt a nagy meleg miatt fontos a tartósítás szempontjából pl. sűrített tej, másrészt a kiemelkedő cukornádtermelés miatt a cukor olcsó, és könnyen hozzáférhető volt mindig is, míg mondjuk Magyarországon a két háború alatt eléggé kevés volt a cukor, és sosem volt kifejezetten olcsó). Az idősebbek örömmel ismertek rá a nagyszülők által készített ételek ízére, gyakran hangzott el, hogy „tényleg, az én nagymamám is készített ilyeneket, a receptet nem tudom, de emlékszem rá, vagy az ízére".
Összességében nagyon lelkesek voltak a magyar ételek, receptek újratanulását illetően. Mondták, hogy remélik, a következő ösztöndíjas is tart majd főzőtanfolyamokat.
Én pedig remélem, hogy a karácsonyi asztalt sikerült egy-két régi-új fogással gazdagítanom.