A Tanodanap zárása után, mikor a Unity Centre termeiben már újra csend volt, Géza bácsival leültünk egy friss, meleg kávéval a kezünkben, s elkezdtük az időutazásunkat. Neki az élete, nekem a történelem elevenedett meg az elkövetkező másfél órában. Nagyon vártam a beszélgetésünket, mert rendhagyó, ahogy több szálon eljutottunk az interjúig. Egyrészt mentorom, Kádárné Szász Hilda invitálta ünnepélyesen a Tanodanapra, másrészt több héttel korábban egy angoltanárommal beszélgetve került szóba az ő magyar ismerőse, akit már régóta nem látott. Felajánlotta, hogy megkeresi, s jelzi neki a Tanodánk megemlékezését. Akkor még nem állt össze a kép, hogy ugyanazon személyről beszélünk.
Halkan és akadozva kezdett magyarul beszélni, s állandóan elnézést kért, hogy elfelejtette a szavakat. Ha nem is tökéletesen, s néha angolul befejezve a megkezdett mondatokat, de pontos képet kaptam a 60 évvel ezelőtti eseményekről:
- 18 éves volt akkor, s versenyszerűen kerékpározott komoly eredményekkel,
- október 23-án a zuglói lakásukból indult az egyetemisták által szervezett felvonulásra a sporttársaival,
- a tüntetéssé alakult esemény fegyveres összetűzéséről személyes élménye nincsen, mert edzésre kellett mennie,
- másnap értesült a történtekről, s nem értette, hogy lehet ilyen az ő városában,
- december elejére egyre szörnyűbb lett a helyzet, mindent jegyre lehetett venni, hosszú sorokat kellett kiállni, hogy hozzájuthassanak az élelmiszeradagjukhoz,
- kezdett érlelődni lelkében a döntés, hogy nem így akar élni,
- kerékpárversenyzőhöz méltón Nagykanizsáig tekertek azon a napon, amikor elbúcsúzott édesanyjától, hogy megkeresse a neki tetsző szabadságot 18 évesen,
- óriási szerencsével átjutva a határon, egy táborba kerültek, s ellátták őket étellel és itallal, s hagyták aludni egy teljes napot,
- Angliába jutott, hogy bányászként dolgozzon, s majd lett belőle sokkal később diplomás ember,
- találkozott azzal az angol lánnyal, aki a mai napig a felesége, s anyja 3 gyermeküknek,
- nem beszélnek magyarul a gyermekei,
- nagyon boldog, hogy a Tanodában mesélhetett az életéről a kisgyerekeknek.
Géza bácsi élete másként alakult, mint tervezte 18 éves koráig. Nem bocsátkozott feltételezésekbe, hogy mi lett volna, ha otthon marad. Így alakult, így alakította, szerencséje is volt többször, már rögtön az elején. Sokszor voltak odahaza a gyerekekkel, régebben. Ismerik a magyar hazát, ahonnan elindult az édesapjuk, de ők angolok magyar származással. Ez a különlegességük.
A beszélgetés végére mindkettőnk kávéja kihűlt a papírpohárban. Elfelejtettünk kortyolni: őt elragadta az emlékezés, engem az időutazás varázsa.
A mesélés végére Géza bácsi már egyáltalán nem kereste a magyar kifejezéseket, ösztönösen kelt szárnyra az anyanyelvén minden gondolata.
- Köszönöm Ágnes a beszélgetést. Rég nem mondtam ennyi magyar szót egyszerre! - fejezte be természetes egyszerűséggel az interjút, majd zavartan fordultunk el egymástól zsebkendőt keresve...
