Az élet, meg minden más

Kamaszklub Melbourne-ben

/ Balázs-Szakmári Csilla /
balazs.szakmari.csilla képe
Körülbelül három hónappal ezelőtt, egy brainstorming közben jött az ötlet, hogy meg kellene próbálni valamilyen programsorozatot indítani a tinédzser korosztálynak a magyar közösségen belül Melbourne-ben.
MegbeszélésJelenet – lányokJelenet – fiúkLánycsapat

A hétvégi iskolák az óvodás/iskolaelőkészítős gyerekektől a felsős korosztályig (azaz 13-14 éves korig) biztosítanak magyar közösséget a fiataloknak, az ennél idősebbeknek viszont az érettségire való felkészítő kurzusokon túl nincs igazán lehetősége a közösségépítésre. A Regnum Marianum Magyar Iskola igazgatójával azt gondoltuk ki, hogy megpróbálunk elindítani egy kamaszklubot a 13-17 éves korosztálynak, meglátjuk mi sül ki belőle.

A május eleji első foglalkozás óta volt már 5 és úgy érzem, egyre jobban működik a közösség. Minden alkalommal 10-11 fiatal van jelen, ami kevésnek tűnhet, itt viszont, Melbourne-ben a hatalmas távolságok és a sok program miatt ez a létszám elég jónak számít. Ami külön sokat jelent, hogy fiúk-lányok vegyesen jönnek, ami színesíti a csoportot.

Az eddigi drámás és osztályfőnöki tapasztalataimat tudom kamatoztatni a foglalkozások során, amik hasonlóan épülnek fel, mint egy osztályfőnöki óra. Nagyon sok drámás konvenciót, szabályjátékot játszunk, amik tényleg rengeteget segítenek a közösségépítésben.

Nagyon vegyes a csoport, különböző érdeklődéssel és célokkal vannak jelen a fiatalok, ezért próbálom minden alkalommal úgy felépíteni a foglalkozásokat, hogy mindenki találjon benne kedvének megfelelő játékot, tevékenységet. Sokat vagyunk csapatokban is; jó látni, ahogy együtt dolgoznak egy-egy feladat kapcsán.

Eleinte azt éreztem, hogy valahogy mások az itteni gyerekek, mint Magyarországon, máshogy viszonyulnak a játékokhoz, más a hozzáállásuk. Beszélgettünk erről és a többségük azt mondta, nem szoktak hasonló játékokat játszani, nem nagyon van ilyesmi az iskolájukban.

Nem tudom, ez mennyire mondható általánosnak, de ők határozottan állítják, hogy az ausztrál iskolákban nincsenek ilyen drámás, közösségépítő játékok. Ezt én eléggé kétlem, mivel szuper ügyesen és gyakorlottan csinálnak mindent, legyen szó kooperatív, kommunikációs vagy önismereti tevékenységről.

Fontos kiemelni, hogy az alkalmak magyarul folynak, amit azért hangsúlyoznék, mivel a helyi közegben, az ausztrál iskolákban, a barátaikkal angolul beszélgetnek nagyrészt a kamaszok is, még akkor is, ha magyar társaságról beszélünk. Akkor meg pláne nagyon nehéz gyakorolni és szinten tartani a magyar nyelvet, ha valakinek ausztrál barátai vannak és a nap nagy részében angol nyelvi közeg veszi körbe.

Nagy élmény számomra itt, Melbourne-ben kamaszklubot tartani. Egyrészt szuper fiatalokat ismerhetek itt meg, akiktől sokat tudok tanulni minden alkalommal, hiszen sokszor mutatkoznak meg eltérések a gondolkodásunkban, mivel más közegben szocializálódtunk, mást hozunk magunkkal az alkalmakra. Örülök, hogy sikeres volt ez a kezdeményezés és bízom benne, hogy még sokszor tudunk beszélgetni az életről – és minden másról.