A canberra-i nagykövet, Csenger-Zalán Zsolt, Marót Márta, a Victoriai Magyar Tanács elnöke, és a melbourne-i magyar közösségek képviselői közösen tették tiszteletüket, és koszorúzták meg a Melbourne-i Magyar Központban található emlékművet.
A koszorúzás után a műsorok következtek az épületben. Először a nagykövet mondott egy fontos, és sokatmondó beszédet, majd ezután szavalatok, énekek, hangszeres előadások kerültek bemutatásra. A sort a Fonó Táncegyüttes zárta, akik fergeteges előadásukkal mutatták be a szilágysági táncok szépségét. Az megemlékezést a magyar himnusz eléneklése fogta egybe, ami hidegrázós szokott lenni számomra, de most a távolság miatt az anyaországtól ez hatványozottan történt meg.
A himnuszt állófogadás követte, ahol a házi sütemények ízlelése közben kötetlen beszélgetések alakultak ki, korosztálytól függetlenül ami számomra nagyon nagy élmény volt, és amely szép lezárása volt az ünnepségnek.