Ha pár éve valaki azt mondja, hogy Ausztráliában fogok néptáncot tanítani, valószínűleg kinevetem. A sors fintora, hogy most a Kőrösi Csoma Sándor Program keretein belül, egy ilyen távoli magyar közösséget segíthetek.

A falumban, Székelyvarságon kezdtem el táncolni. Az első próbákra sokszor sírva kellett bevigyenek a szüleim, de később egyre jobban megkedveltem a táncot. A kiváló oktatóimnak köszönhetően kis idő múlva egyre jobb és jobb lettem benne. Élvezni kezdem a táncot, de főként azt, hogy közösségben vagyok. Nagyon sok barátság született a különböző táborok, fellépések alatt, sok emberrel lett szorosabb a kapcsolatom a tánc által.

Miután befejeztem a középiskolát, volt pár ötletem, hogy hogyan tovább, de vártam, hogy megszólaljon a belső hangom és döntsön. Kis idő múlva egy ismerősöm jelezte, hogy van egy program, ami által a diaszpórában élő magyaroknak lehet segíteni és ekkor szólalt meg a belső hangom, mondva: „Egy ilyen lehetőséggel élni kell!”

Most élek is vele. Célom, hogy megismertessem magyar népi táncainkat a Magyarországtól távol élő magyarokkal és hogy megmutassam, egy életérzés közösségben táncolni.