A hétvége ötlete még szeptemberben merült fel, amikor együtt ebédeltünk Balogh Rolanddal, a Finucci Bro’s Quartet jazz zenekar vezetőjével, valahol Beverly Hills-ben egy gyorsétteremben. Egy lemezfelvétel miatt tartózkodott Los Angelesben és együtt turnézott több jazz világsztárral, miután megnyerte a Six String Theory jazz-gitárversenyt. A munkatársam javasolta, hogy menjek el vele, mert egy nagyon kedves barátjával fog találkozni, aki nem mellesleg a világ egyik legjobb jazzgitárosa. Itt kezdődött a mi ismeretségünk, barátságunk is.
Roland végtelenül kedves, szeretetteljes ember, akiből árad a jóindulat. Elért eredményei ellenére, vagy talán pont azért, nagyon szerény, pedig van mire büszkének lennie. Fiatal kora ellenére több jelentős nemzetközi jazz-fesztivál győztese, Junior Príma díjas. 2009-ben ő nyerte meg a Montreaux-i Jazz Fesztivált. Nemrég egy gitár világmárka az ő nevével kezdett gitárgyártásba, hamarosan a világ számos hangszer üzletében kapható lesz a Roland Balogh modell. A cég ide, Amerikába, a mi címünkre postázta a hangszert, itt Los Angelesben játszott rajta először. Szóval lenne mivel dicsekednie, de ő nem teszi, szerényen csak annyit mond: Istentől kapta a tehetségét, amiért nagyon hálás és nem felejti el soha. Ezt minden koncerten el is mondja.
Annyit azért hozzátennék, hogy az akaratot és a kitartását, a napi 8-10 óra gyakorlást már kevesebben látják. A színpad csillogó fényei mögött évek hosszú gyötrelmes munkája van és a vastapsnál mosolyra húzódó száj, bizonyára sokszor görbülhetett lefelé, mire beérett a munka gyümölcse. De kapott erőt, tehetséget és nem elfelejtve honnan indult, zenéjével árasztja a szeretet a közönség felé. Ebből a szeretetből kapott a Los Angeles-i magyar közönség és ebből kaptam én is, ami sokat segít abban, hogy viseljem az otthon hiányát, családom, barátaim nélkülözését. A dalok, amiket elhoztak közénk, többnyire magyar népdalok voltak jazz feldolgozásban. Egy pici Magyarország itt a távolban, a Csendes-óceán partján.
A koncert napja szombatra esett, de ezt megelőzően szerdán San Diegoban és pénteken a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban is elvarázsolták a közönséget. Ezt a másik két koncertet jelenlegi és egykori ösztöndíjas kollégáim közreműködésével sikerült megvalósítani. Mindenki hallott a sikereikről, bár elég sokan élnek itt, azért gyorsan terjednek a hírek, ezért mindannyian izgatottan vártuk a koncert kezdését. Ezúttal sem csalódtunk bennük! Az egész zenekar valami hihetetlen virtuozitással kezeli a hangszereket. A zongoristát, Balogh Zolit (Roland ikertestvére) nemrégen Floridában a világ három legjobb jazz-zongoristája közé választották, a Montreaux-i jazz fesztiválon pedig harmadik volt 2009-ben. A basszusgitáros, Horváth „Plútó” József a Dandó Péter jazz basszusgitár-verseny győztese, a dobosuk Bordás József pedig a Magyar Jazz Szövetség elnökségi tagja. Persze mindezen címek önmagukban mit sem érnének, ha ezek a kiváló muzsikusok nem tennék bele szívüket, lelküket a produkcióba!
Vasárnap a templomban is megmutatták tehetségüket, az istentiszteleten aznap ők voltak a dicsőítő zenekar. Többnyire olyan dalokat játszottak, amik ismeretlenek voltak számunkra, de az a néhány ismert dal is teljesen új köntösbe öltözve szólalt meg.
A zenés istentisztelet után ebéd, majd megérkezett a Télapó a magyar iskolásokhoz. Négy éjszaka díszítettük a színpadot, hogy a Mikulást a kaliforniai téli 22 fok ellenére havas hegyek között fogadhassuk. Kicsiny házikójában ott duruzsolt a kandalló, ragyogtak a csillagok az égen. Egy kis mese világ várta az ajándékért sorban álló gyerekeket. Jó volt látni, hogy a csillagoknál, csak a kicsik szeme ragyog fényesebben.
Erre a szeretet hullámra felpattanva megyünk tovább karácsony felé, hogy együtt örülhessünk az Élő Szeretetnek, aki eljött közénk, hogy velünk legyen minden napon, nem csak karácsonykor!
Advent második vasárnapja volt.
