A tavaszi időjárás nem csak Hannover utcáit fürösztötte fényárban, de szívünkbe, lelkünkbe is elhozta a már régen várt napsütést s ezzel egyidejűleg a Magyar Táncházat is. 2018. április 21-én szombaton délelőtt 10:00-kor vette kezdetét az idei táncház, melynek új színhelyéül a Mamas Tapas étterem szolgált Hannover belvárosában, a Lister Meile-n. Ahogy az lenni szokott a délelőtt folyamán, egészen este 18:00-ig workshop keretein belül tanulhatták meg a résztvevők a híres szatmári táncokat. Az egész napos táncoktatás két vezetője Pogány Orsolya és Weidinger Péter volt, akik otthonosan mozognak a hannoveri magyar közösségben. Orsi a Magyar Egyesületben aktívan szolgál, segíti a vezetők munkáját (sőt az ösztöndíjasok munkáját is, például a honlapkezelés rejtelmeinek feltárásával), Péter pedig, mint régi Kőrösi Csoma Ösztöndíjas, szinte már hazajár közösségünkbe.
A kora esti órákban ismét a kisebbekké volt a főszerep: apró kis kezek és lábak táncoltak, játszottak és ismerkedhettek meg a magyar néptánccal, néphagyományokkal, Legkedvesebb pillanattá sokunknak az a vált, amikor a Tokos Zenekart körbeülte a kis csipet-csapat, s így játékosan ismertették meg a népi hangszereket.
20:00-kor elérkezett a nap fénypontja, amikor is megkezdődött a hajnalig tartó táncolás. Az este folyamán a résztvevők bemutathatták a napközben elsajátított szatmári táncokat, de a már ismertebb széki, kalotaszegi, mezőségi táncok sem maradhattak el. A magyar néptáncok elengedhetetlen kiegészítői a magyar népdalok. Ezért ez az alkalom sem telhetett úgy el, hogy ne tanuljanak a résztvevők újabb és újabb gyöngyszemeket a magyar népdalok kincsesládájából. A sokszor félreérthető népi szövegek értelmezése közben, igen jókat derültünk mindannyian.
A talpalávalóért (ahogy már fentebb is utaltunk rá) a méltán híres kolozsvári Tokos Zenekar volt a felelős, bátran mondhatjuk, hogy mindenki nagy örömére.
“Tánc közben az ember meg is éhezik”- hallottam valakitől egyszer. E mostani táncház különlegességei közé sorolhatjuk, hogy az energiát pótolandó finom falatokat maguk a táncolni vágyó résztvevők készítették. Ezzel is még családiasabbá, barátibbá téve a rendezvényt.
Hálás szívvel köszönhetjük meg a szervezést a Hannoveri Magyar Egyesület vezetőségének, akik rendületlen, lelkes munkájukkal ismét egy felejthetetlen élményt adhattak a résztvevőknek.
“Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.” (Kallós Zoltán)
