Móron születtem, gyermekségemtől fogva Magyaralmáson élek, bár életvitelszerűen immár négy éve Pápa az otthonom. Általános iskolai éveim alatt lettem a zene és a színház szerelmese. Nem is volt kérdés, hogy ének-zenei iskolába szeretnék tanulni. Ezért már az általános iskola hatodik osztályát a székesfehérvári Kodály Zoltán Ének-zenei Általános iskolában folytattam. A középiskolát szintén Székesfehérváron a Tatay Sándor Alapítványi Gimnázium ének-dráma szakán végeztem. Ezután Budapestre kerültem ahol elvégeztem egy három éves színészképzőt, így segédszínész végzettséggel rendelkezem. Budapesten hozzávetőleg öt évet éltem, majd 2012-ben kaptam elhívásomat, hogy Istent szolgáljam. Ennek a fordulatnak köszönhetően 2013-ban elkezdhettem tanulmányaimat a Pápai Református Teológiai Akadémián.

A zene és a művészetek iránti szeretetem az évek során sem változott. Autodidakta módon tanultam meg gitározni és furulyázni, a billentyűket is ismerem kicsit. Iskolás éveim alatt négy évig hegedültem, a teológia alatt újra elővettem a hangszert, de sajnos a sok tanulás és szolgálat mellett nem sikerült sokat fejlődnöm. Emellett nagyon szeretek énekelni és táncolni is.

Amiben kifejezetten jól érzem magam, az a kreatív munka. Bármi is legyen, amit feladatul kapok, igyekszem azt nagyon kreatívan, adottságaimhoz mérten, tökéletesen elvégezni.

Még néhány dolog magamról. Sokat mosolygok, kedvenc színeim a piros, a kék és a lila. Szeretek viccelődni és szeretem az életet is kellő humorral élni-szemlélni. Szeretek „bohóc” lenni, ha azzal felvidíthatok egy-egy szomorkás tekintetet. Alapvetően – jó értelemben véve – nyughatatlan természetű ember vagyok, de mégis van egy nagyon csendes énem. Épp ezért szeretek a természetben lenni, mert akkor mindig úgy érzem, hogy Isten jelenlétében állhatok.