legújabb óratípusunk sikere Új-Zélandon
Fentebb nemzeti történelmünket említettem kiemelt helyen, de a hétfőnként tartott órákon nem csak múltunkkal, jelenünkkel is ismerkedünk: szokásaink, hagyományaink, sajátos gondolkodásmódunk ugyanúgy részét képezik beszélgetéseinknek, mint az ország alapvető történeti vagy földrajzi szempontú megismerése. A témák persze számos ponton összefüggnek, ami sok-sok visszautalást és ismétlést tesz lehetővé. A hírhedten pesszimista magyar gondolkodás és sokszor borús évezredes történelmünk, sajátos népszokásaink és Európán belüli helyünk, vagy épp Budapest robbanásszerű növekedése a 19. század végén, s a mai napig lappangó vidék és város közötti feszültség… komplex, mégis színes, érzékletes képeket vázolunk fel együtt, melyek a magyarság teljesebb megismeréséhez vezetnek. A földrajz, néprajz, történelem, hagyományrendszer stb. közötti kapcsolatok tettenérésére, a „kulcsok” megtalálására nagy szükség van, hiszen az új-zélandi és az itthoni gondolkodásmód sokszor éppúgy különbözik, mint országaink vagy nyelvtanunk.
Az eddigiek alapján elmondható, hogy a maroknyi, de egyre bővülő csoportot egyaránt érdekli a népvándorlás menete, a 1848-49-es forradalom és szabadságharc, a magyar közigazgatás rendszere vagy a fővárosi tömegközlekedés tippjei és trükkjei. Igen hosszú lista lenne, ha megpróbálnám felsorolni, mi mindent érintettünk az eddigi alkalmakon.
A nyelvórákhoz hasonlóan itt is adott a lehetőség a résztvevők számára, hogy alakítsák a tematikát, akár óráról órára új irányt szabva beszélgetéseinknek. Így biztos lehetek benne, hogy valóban azt kapják, amit fontosnak, praktikusnak, érdekesnek tartanak, s nem a saját, óhatatlanul egyoldalú történelemtanári szemléletem érvényesül. Ez utóbbi lehet bármennyire észszerű és didaktikusan felépített, mégis csak egyetlen személy nézőpontja, aki ráadásul a világ – tanulóimhoz viszonyítva – másik felén született és nőtt fel. Ennél fogva lehetetlen az ő szemükkel és az ő fókuszukkal látnom, de szerencsére adott számomra, hogy kérdezzek. Meg is teszem minden óra végén, s így együtt határozhatjuk meg a következő alkalom témáját.
A törzsanyag mellett nagy szerephez jutnak a tanulók személyes élményei, benyomásai, történetei, melyek a hétfői alkalmakkor közkinccsé válnak. A vicces vagy épp megható visszaemlékezéseken kívül néha negatív élmények, máig furcsálkodva szemlélt momentumok is előkerülnek; a válaszokat, miérteket együtt igyekszünk megtalálni. A tizenéves korosztálytól egészen a hatvan év felettiekig, a magyar származásúaktól a magyar embert élettársul választókig terjed a skála, így mindenki kicsit másképp ragadja meg a „magyarság” lényegét, más látásmóddal rendelkezik. A témák változatosságán túl ez is garantálja az órák izgalmát.
Összegzésképp elmondható, hogy hétfői együttlétünk különbözik az összes többitől; kevert korosztály és témák, egymás számára még többé-kevésbé ismeretlen emberek, izgalmas eszmecserék, közös megfejtések, pro és kontra érvek, néha ütköző vélemények jellemzik. Egy azonban biztos: a kezdeményezés sikeres, és az online találkozókat senki sem hagyja el gondolkodnivaló nélkül.
