Szüleim gyermekkorom óta értékmegőrzésre neveltek, s ez nemcsak a hagyományőrző tevékenységekben kristályosodott ki, vagy, hogy megtanultam íjászni, lovagolni, jurtát építeni, de biztos vagyok benne, hogy végső soron ez terelt a történelem-magyar tanári pálya felé is.

Diplomám 2015-ös megszerzése óta tudásomat több külföldi magyar közösségben is kamatoztathattam Macedóniától Angliáig; reményeim szerint a világ túlsó végén, a wellingtoni magyarok körében is hasonlóan felejthetetlen élmények várnak, mint ezeken a helyeken.

A szolgálatot, melynek célja nemzeti hagyományok erősítése és az identitás ápolása, napjaink egyre inkább multikulturálissá váló, mégis sokszor egységesítő világában a legfontosabb, egyben legnemesebb feladatok egyikének tartom. Nemzeti értékeink és gyökereink ismerete sajnos még a határokon belül sem evidencia, a külhoni magyarság számára pedig megfelelő segítség híján még nehezebben elérhető ez az egységbe kovácsoló tudás, és - merem állítani - élmény. 

Épp ezért igyekszem a legtöbbet átadni az érdeklődőknek tárgyi ismeretekben és a kultúránkhoz, évezredes múltunkhoz kapcsolódó pozitív attitűd tekintetében egyaránt. Otthon erre neveltek, az egyetemen erre tanítottak… a kapott visszajelzések alapján eddig nem okoztam csalódást. A lelkiismeretes, és a közösséghez, annak igényeihez alkalmazkodó tevékenység tapasztalataim szerint mindig meghozza gyümölcsét, országtól, munkakörtől és szervezettől függetlenül. Bár ezúttal nem csupán az országot, de kontinenst, féltekét is váltottam, mégis, biztos vagyok benne, hogy a következő kilenc hónap is alátámasztja majd fentebbi meggyőződésemet.