Amikor megérkeztünk Aucklandbe, és találkoztunk a Magyar Klub vezetőségi tagjaival, a programok mellett a közösségépítést, illetve a klubtagok számának növelését is kitűztük célnak.
A táncpróbák mellett Dórival sok időt fordítunk a kisebb közösségek, vagy akár egy-egy ember felkeresésére. Így a két hónap alatt kialakult egy baráti kör.
Sokakkal külön találkoztunk, így gondoltuk szervezünk egy közösségi estet. Az estt több felületen is meghirdettük. A Magyar Klub egykori vezetője felajánlásából egy kertes házban rendeztük meg az összejövetelt. Sütöttünk sütit, és közösen grilleztünk. Gondolva a gyerekes családokra, délután kettőkor kezdtünk, és néhány gyerekprogrammal vártuk őket. Végül a terveket felborítva a spontaneitás vette át az irányítást, így a „lufik levegőben tartása időre“ nyerte el a legjobban a gyerekek tetszését. Később a lányok Dóri segítségével színes csillogós formákat ragasztottak papírra.
Este hat körül mindenki megérkezett. Az Aucklandi Magyar Klub vezetőségi tagjai mind eljöttek, és örömmel látták hogy milyen sokan összegyűltünk. Délután kettőtől hajnal háromig közel harminc ember fordult meg és vett részt az eseményen, amin táncoltunk, énekeltünk és karaokéztünk. Sokak évek, évtizedek óta éltek úgy egymás mellett, hogy nem is tudtak a másikról. Ezek a felismerések és a sok sztori, történet nagyon jó estét szerzett mindenkinek. A közös beszélgetések során új kapcsolatok, barátságok alakultak. Mivel a társaság kérte, már tervbe is vettük a következő közös programot, amin biztosan még többen leszünk, hiszen a visszajelzések alapján nagy sikert aratott a közösségi est.
