New Jersey: a magyar iskola karácsonyfája

Készülődés New Jersey-ben

/ Huszárné Thuróczy Piroska Outi /
huszarne.thuroczy.piroska képe
New Jersey-ben, a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Iskolában már áhítattal várják a karácsonyt a csuhéangyalkák, a matyó madárkák, a színes fenyőtobozok és egyéb karácsonyfadíszek. Na meg persze az őket készítő gyerekek is.
A matyó madárkákErre járt a MikulásA kézműves asztalokAz első gyertya meggyújtása a koszorún

December 1-jén az iskola diákjai adventi készülődésre gyűltek össze a nagyteremben. A kicsik és nagyok örömmel vetették bele magukat a kézműveskedésbe, kora és ügyessége szerint mindenki talált magának kedvére való feladatot. Így készültek kukoricacsuhéból angyalkák, filcből és hímzőfonalból matyó madár mintás díszek, papírból karácsonyfák, gyöngyből karikák és csillagok, fenyőtobozokból és selyempapírból pedig vidám színes díszek. A gyerekek az elkészült díszeket rögtön fel is akaszthatták az üresen álló karácsonyfára, ami így a nap végére szépen tündökölt. Napközben egyébként a Mikulás is arra járt, és a gyerekek kikészített cipőibe titokzatos módon kis csomagot helyezett.

A magyar iskola eredetileg Passaicon működött, és már több mint száz éves múltra tekinthet vissza. Működött rendes iskolaként, nyári iskolaként, hétvégi iskolaként, a történelem szelei időnként gátolták vagy éppen segítették a tanító munkát. Volt, hogy a passaici magyar református, volt hogy a magyar katolikus közösség vette szárnya alá az iskola ügyét, sok ember áldozatos munkájának gyümölcse a ma is működő magyar iskola.

A magyar iskola jelenleg minden szombaton 9:00 és 13:00 között működik a New Jersey-ben található Montclairban, Passaictől negyed órányi autózásra. Összesen 60 gyerek jár az iskolába. A diákok hét osztályban tanulják minden szombaton a magyar nyelvet, irodalmat, történelmet és földrajzot. Ezen kívül működik óvoda három korcsoportban, és a legkisebb babáknak is van egy éneklős, mondókázós foglalkozás a tanítás alatt, a Pici Maci. Minden tanítási nap közös ének- és tánctanulással ér véget.

Az ösztöndíjasok is kiveszik a részüket az iskola életéből. Huszár András az angol osztályt vezeti, ide járnak azok a gyerekek, akik nem beszélnek magyarul. Jómagam pedig a legidősebb, 13-14 éves korosztályt tanítom. Az adventi készülődés megszervezése is részben az ösztöndíjasok feladata szokott lenni minden évben.

Az iskolába járó fiatalok teherbírása és lelkesedése lenyűgöző. Az egész heti iskola után még szombaton is beülnek a padba, házi feladatot készítenek, verseket tanulnak. Azok a gyerekek, akik egész héten angolul tanultak, írtak, olvastak és gondolkodtak az amerikai iskolában, szombatonként egy másik nyelvre váltanak; magyarul beszélnek, írnak, olvasnak és oldanak meg feladatokat. Ez kemény munka, sok elszántságot igényel. Mindezzel hatalmas tudást kapnak; két nyelven könnyedén tudnak gondolkodni, két országban és kultúrában otthonosan mozognak, a világlátásuk egészen összetett. Közben a magyar kultúra komoly múltjából és feneketlen kincseiből egy erős öntudatot és önbizalmat kapnak.

Persze mindezt a gyerekek valószínűleg még nem tudnák megfogalmazni. Azt viszont pontosan tudják, hogy a magyar iskola és cserkészet közösségében vannak a legjobb barátaik, akikkel egy életen át tartó kapcsolatot lehet kialakítani. Akik miatt érdemes minden szombat reggel korán kelni, újra iskolába menni, magyar nyelvre váltani.

Így hát a karácsonyfadíszek mellé, a fa alá odahelyezheti az iskola minden tanulója a munkáját, amit a tanulásba idén már beletett, és hálát egy olyan közösségért, ami minden nehézségen átlendít.