A magamról és a világról alkotott képemet a családom mellett leginkább a cserkészet formálta. Tizenkét éves koromban csatlakoztam a helyi református cserkészcsapathoz, ettől kezdve a cserkészet vált fiatalkorom meghatározó tényezőjévé. Itt ismertem meg a legjobb barátaimat, akikkel a kapcsolatom a változások ellenére megmaradt. Tizenöt éves koromtól kezdve őrsvezető voltam, tizenkilenc évesen elvégeztem a Segédtiszt Vezetőképző Tábort. Hét éven át voltam vezető, és négy évig kiképzőként dolgoztam. Cserkészként számos olyan területen fejlődtem, amire máshol nem lett volna lehetőségem.

Jó hangulatú, összetartó, anyai oldalról református, apai oldalról katolikus családba születtem. Iskolásként fontos szerepet töltött be az életemben a zene és a tánc. Ének-zene tagozatos iskolába jártam, hegedültem, néptáncoltam és balettoztam. A Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem, ahol kitűnő tanáraim nyomán ébredt fel bennem a gondolat: szívesen lennék tanár. 2014-ben végeztem kémia-magyar szakos tanárként, illetve vegyészként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

2010-ben férjhez mentem, két gyermekem született. Az anyaság nem várt mértékben fejlesztett mind a kommunikáció, az önbizalom, a szervező készség, mind a másokhoz való kapcsolódás terén.

Bár a Kőrösi Csoma Sándor Programot a kezdetektől fogva ismerem, az életem csak most alakult úgy, hogy a családommal bele merjek vágni. Lelkesít, hogy megismerhetem és segíthetem a szórványban élő magyar cserkészek munkáját, és megtisztelőnek tartom, hogy kilenc hónapon keresztül a magyarságukat idegen környezetben generációkon át megőrző emberek között dolgozhatok.