Virtuális barangolás a kreatív tanulás varázslatos szegletébe
A Magyar Iskola igen előkelő helyen, az iraki nagykövetség szomszédságában talált otthonra, a romantikus hangulatú Lapa városrészben. (Lapa semmiképpen sem mondható "laposnak", sőt, inkább dimbes-dombos kis ékszerdobozként képzeljék el, néhány dekadens, itt-ott omladozó, ám büszke múltját ma is őrző, karakán egyéniségű villával.) Kis iskolánk sokakat zavarba ejt, persze csak a legjobb értelemben, de lássuk csak, miért?
Sokakat megzavar, hogy az iskola valójában egy templom. Pontosabban maga az épület a Skót Egyház helyi temploma, s e templom tágas közösségi termét használja oktatásra a magyar suli. Jól bevált, igen kellemes hely ez, színes falakkal, kis konyhával és jól karbantartott, télen-nyáron zöld kerttel. És valóban, a kert most, február elején is zöldell, mivel Lisszabonban nem sok a lombhullató fa, még ritkább a fagypont alatti hőmérséklet, esőn kívül egyéb csapadék pedig csak akkor, ha "piros hó esik". Mivel a termük a templom csarnok mögött helyezkedik el, aki először jár arra, gyakran "betéved egy imára". Különleges az is, hogy a templomot és a termet egy fehér csigalépcső köti össze, amelyet maga Eiffel tervezett! Ebből is látszik, hogy nem akárhol tanulnak a magyar gyerekek.
Az iskolával kapcsolatos második zavarba ejtő tény az, hogy január végéig Lisszaboni Vasárnapi Iskolának hívták. Elképzelhetik gyanútlan honfitársaink meglepett ábrázatát, amikor magyar iskola helyett skót misét találtak a helyszínen vasárnap délelőttönként! Node ez a meglepetés csak a felkészületlenebbeket érte, akik nem érdeklődtek utána a dolognak. Mindezt meg tudnánk persze indokolni pedagógiai okfejtéssel, okító-nevelő magyarázattal – hiszen valóban szeretnénk a közösségünk tagjait rászoktatni, hogy emailben regisztráljanak a magyar közösségi programokra, ne csak "meglepetésszerűen támadjanak" előzetes értesítés nélkül. Ezzel nagyban megkönnyítenék a szervezők (Portugál-Magyar Együttműködési Egyesület) munkáját. De az igazság az, hogy az iskola névválasztása kezdetben nem volt elég tudatos. Idén februártól ünnepélyesen átkereszteltük Lisszaboni Magyar Hétvégi Iskolává, ezzel egyszersmind feloldottuk a 2 éves paradoxont, "miért is van szombaton a vasárnapi iskola?"
Az iskolánk harmadik furcsasága olyan, amire igen büszkék vagyunk! Aki betér hozzánk 11 órakor, azt fogja tapasztalni, hogy a gyerekek mosolygósan szaladnak le a lépcsőn, és vannak köztük egészen picikék (a legfiatalabb diákunk 2 és fél éves) és kész kis emberkék is (11 éves)! Mindez egészen izgalmas kihívás elé állítja az oktatót (aki jelenleg én vagyok). Alkalmanként mindenki együtt tanul, máskor csoportbontásban. Hétről hétre előre kidolgozott, változatos témák mentén fedezzük fel a magyar kultúra, történelem, népművészet, természet és gasztronómia csodáit és a belső emberi értékeket, önmagunkat. A fő az, hogy élmény legyen a tanulás! Így lehet az, hogy ugyanaz az óra egy bölcsödésnek és egy iskolásnak is örömet tud adni, mindenki megtalálja benne az értéket és a tanítást.
Gyakran érkeznek az iskolába meghívott előadók és "sztárvendégek". Január végén például immár 2. évben jött vissza az iskolába két magyar mudi kutya, akik a pásztorkodásról, a magyar kutyafajtákról és a kutyákkal való helyes bánásmódról tanították a gyerekeket, egy magyar kutyakiképző közreműködésével. A kutyusok persze ajándékot is kaptak, a kisebb és a nagyobb gyerekek egy-egy verset (Weöres Sándor: A Kutya-tár és Osváth Erzsébet: Balambér) adtak elő nekik, csoportosan, színjátszással fűszerezve! Az ezt megelőző héten az érzelmi intelligenciáról, az érzelmek azonosításáról és kezeléséről tanultak a gyerekek, szuperhősök és fényképes találós kérdések segítségével. Jövő héten ezzel szemben irány a szabad levegő! Havonta legalább egy alkalommal tantermen kívül folyik az oktatás, élménypedagógia alkalmazásával Február első szombatján ebben a szellemben erdei sétára megyünk Sintra (a neve eredetileg Hold hegyet jelent) szépséges hegyvidékére. A séta végállomása egy nyitott zöldségeskert lesz, ahol ki-ki begyűjtheti a kedvére való zöldségeket; a gyerekek tapasztalati úton tanulják meg, melyek a kerti növények, hogy gondozzák őket és milyen eszközökkel. Ebben az időjárás is nagy segítségünkre van, hiszen lehetővé teszi hogy télen természetes közegben"szüreteljünk", szó sincs üvegházról.
Íme mindez, képekben :)
