Gulyás és lángos
Egy igazi magyar mindig felkapja a fejét, ha valahol meghallja, hogy " hungarian goulash"-t kínálgatnak, majd a kíváncsiságtól vezérelve közelebbről is szemügyre veszi az étket. Általában ez az a pont, amikor magunkban jól megmosolyogjuk az egészet, hisz legtöbbször valami pörkölt állagú étel az, amit gulyásként árulnak és hát legyünk őszinték: legtöbbször köszönő viszonyban sincs az általunk ismert gulyással. A napokban - még a Gulyás-party előtt - egy magyar ismerősöm az orrom elé tolt egy dél-afrikai főzőmagazint, benne egy hungarian goulash recepttel és kérdezte, hogy mit gondolok róla. Miután átfutottam, megállapítottam, hogy ha ennek alapján készít valaki gulyást, akkor nem csodálom, hogy még sosem evett jót.
Szerencsére a Tanya szakácsa, Dóka Laci nem a helyi magazinok útmutatásai szerint főzte meg a gulyás-levest július utolsó vasárnapjára, így igazi tradicionális fogással indult a 3 fogásos ebéd. Azt kell mondjam, hogy annak ellenére, hogy a megszokottnál kevesebben jöttek, az összes leves elfogyott, ami azt gondolom, magáért beszél. Páran el is követték azt a hibát, hogy nem hagytak helyet a második fogásnak, ami lángos volt. Nagy csapatmunkában szaggattuk és gyártottuk a lángosokat, három színes bőrű alkalmazottal és a helyi közösség egyik mozgatórugójával, Karla Dóra nénivel közösen mintegy 150 lángost sütöttünk meg. Mivel nagy szerelemese vagyok az ételeknek, természetesen megkóstoltam ezt is, mert csak akkor mehet ki valami a konyhából, ha az olyan, amilyennek lennie kell. Ez a lángos pedig bárhol megállta volna a helyét Magyarországon is.Klasszikus fokhagymás és sajtos-tejfölös variáció közül lehetett választani, és úgy vettem észre, hogy sokaknak - köztük jómagamnak is - az előbbi verzió a befutó.
Az ebéd mellett bemutattuk a Bethlen Gábor Alap támogatásával vásárolt új könyvek egy részét is, az itt élő magyar közösség nagy örömére, hiszen rég érkezett ennyi kortárs és aktualitásokkal teli olvasnivaló a Tanyára. Lehetőség volt még hazai csemegék vásárlására is, többek közt Pilóta kekszet, fűszerpaprikát, akácmézet, Sport szeletet és Piros aranyat lehetett venni, illetve pálinkát. Ezek a dolgok ugyan apróságnak tűnnek, de nem lebecsülendőek, hisz több hosszú, itt töltött év után egy Sport szelet is képes visszahozni gyerekkori emlékeket és mosolyt csalni az emberek arcára. Így érthető, hogy igen hamar elkapkodták a dolgokat. Ezt követően még biliárdozás, beszélgetés következett, majd ahogy sötétedni kezdett, a legtöbben lassan hazaindultak.
Én még maradtam egy kicsit és Dóka Lacival megkóstoltam a megmaradt lángosokból párat, csak hogy biztosan tudjam állítani, hogy jók lettek...
