...csak itt még hat a ráadás!
Onnan folytatom, ahol a múlt hónapban abbahagytam…
November 1-én két magyar művész gyönyörködtetett bennünket játékával. Dr Scheibert Helga erdélyi származású, ám egyetemi diplomáját már az Egyesült Államokban szerezte. Itt már mint ismert és elismert zongorista és zongoratanár tevékenykedik évek óta. Hozzá csatlakozott Fülep Márk, aki elsősorban fafúvós hangszerek mestere. Magyarországról, ahol és dolgozik, számos klasszikus és népi hangszert hozott, amelyeken játszott is. Külön említést érdemel 14 karátos arany furulyája, amelyet a Magyar Államtól kapott munkája elismeréseként. Nagy élmény volt hallgatni a pásztorok könnyed és szabad furulyajátékát, majd néhány pillanattal később már fegyelmezett klasszikus zenét ugyanattól az embertől.
November 2-án Buffalóba, New York államba voltunk hivatalosak mentorommal együtt, hogy igét hirdessünk a cserkészek tiszti konferenciáján. A konkrét istentisztelet előtt elmentünk meglátogatni a Niagara-vízesést is. Erre az útra elkísértek bennünket az AMEK ösztöndíjával Columbusban tanuló negyedéves teológusok, Slezák Bence és Riczinger Péter is.
Az első komolyabb utazásra is sort kerítettem november hónap elején. Néhány baráttal nagy utazásra indultunk , amikor Clevelandből Észak-Karolinába, onnan Savannah városába, Georgiába, majd Atlanta érintésével és a Smoky Mountainen keresztül visszaindultunk Clevelandbe. Erre a hatalmas utazásra alig négy-öt napunk volt, hiszen pénteken már várt a magyar iskola, amire szerencsésen haza is értem.
A következő hét elejétől mentorom hivatalos volt a Magyarországon megrendezett Magyar Diaszpóra Tanács Konferenciájára, így a gyülekezet ügyes-bajos dolgai rám maradtak. Szerencsére előre megbeszéltük a tennivalókat, és nem is volt fennakadás sem a vasárnapi istentiszteletekben, sem a bibliaórákban, és még több idős testvért is meg tudtam látogatni a majd’ két hét alatt. A magyar iskola két alkalmát is megtartottam egyedül, és kijelenthetem, hogy a gyerekeknek is köszönhetően kiváló alkalom lett mindkettő.
Szabó Éva idei KCsP-s ösztöndíjas társamnak köszönhetően, akit a Bocskai rádióhoz küldtek ki, sikerült kicsit felpezsdíteni és interaktívabbá tenni ezt az egyházi félórát. Az eddigiekkel szemben a lelkész személyesen jelenik meg a stúdióban, és az igehirdetését egy rövid felvezetés után elmondja, amire néhány kérdés vagy reflexió formájában reagál a műsorvezető, és így érünk el a kiszabott idő végére, az igehirdetés monológszerű műfaját feldobva egy néhány kérdéses „interjúval”. Szabó Éva műsorvezetőnk teológiai végzettséggel is rendelkezik. Ezt abból is látni lehet, hogy felkészült a beszélgetésre, és tökéletesen időzített kérdéseivel segítette az igehirdetés érthetőségét, és időszerű, aktuális kérdésekkel az aktuális ünnepnapra is rávilágított. Nagyon hálás vagyok ezekért az alkalmakért, hiszen novemberben már másodszor végezhettem ezt a rádiós igehirdetői szolgálatot.
Novemberre is jut komoly feladat, amelyben a KCsP-s ösztöndíjasoknak is jut szerep, a Magyar Kongresszus. Előtte egy felajánlásnak köszönhetően szmokingpróbán is voltam, majd hogy megfelelő frizurám is legyen az alkalomra, fodrászhoz is elmentem.
Ezen a kétnapos rendezvényen (november 29-30) észak-amerikai és anyaországi előadók előadásait is meghallgathattuk. A 2019-es kongresszus témája „Trianon kihatása: A magyar nemzet összetartozása”. A rendezvény díszvendége Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, és Dr. Bencsik Zita Chicagói nagykövet is tartott egy előadást. A pénteken és szombaton elhangzott előadásokat szombat délután egy zárónyilatkozattal és a himnusz eléneklésével zártuk le. Ezután következett a hagyományos Magyar Bál, amely a rendezvény pompás lezárása is volt.
Az előző hónapokban elvégzett szolgálataim leírását kiegészíteném még azzal, hogy elképesztően változatos munkában volt részem eddig. Istentiszteleteken szolgáltam már a felnőttek istentiszteletén is, de tanítottam a gyerekeket is a vasárnapi iskolában. Hirdettem az igét a saját gyülekezetünk asszonyai előtt is, de a környékbeli lelkészeknek vagy éppen cserkészvezetőknek is. Énekeltem nemzeti ünnepen kórustagként, de imádkoztam meghívott vendégként jótékonysági bálon is. Részt vettem a gyülekezeti újság terjesztésében, de megszólítottam – kis túlzással talán – a világban bárhol élő érdeklődőket a Bocskai rádió műsorán keresztül. Látogattam időseket otthonaikban éppúgy, mint az errefelé elterjedt idősek otthonaiban, sőt, iskolát is látogattam egy kedves család kedvéért. Részt vettem evangélikus szervezésű programokon éppúgy, mint a helyi magyarság által közösen szervezett alkalmakon is. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy nem unatkoztam eddig sem, és – amennyire előre látni lehet – ezután sem fogok.
