Gyermekfoglalkozások az advent jegyében

A novemberi foglalkozást alapos megbeszélés előzte meg, s eközben azt is megtudtam, hogy az egyes alkalmakra nagyjából hány család jár, hogy 3 csoport van korosztály szerint (baba, kicsik: 2-5 éves csoport, nagyok: 5-13 éves csoport), és hogy eddig főként a játékos, élvezhető tanuláson, éneklős-zenélős foglalkozáson volt a hangsúly, melyet én is követni szerettem volna az órákon. Mentorommal felépítettük közösen az éves tervet, melyben előre meghatároztuk hogy nagyjából mely napokra terveznénk a tanév végéig foglalkozásokat, milyen jeles napokkal kötnénk össze. így azt is megbeszéltük, hogy a november 30-i alkalom – lévén, hogy egy nappal advent első vasárnapja előtt van – szóljon az adventről, s hogy a foglalkozás és a kézműveskedés témája is ez legyen. Ugyanakkor abban is egyetértettünk, hogy a következő, december 14-i alkalmunkon tartjuk majd a közösség karácsonyi rendezvényét, így a karácsonyi műsorra való készülést is szem előtt kellett tartanunk az órákra való felkészüléskor.

Az adventi alkalom a kicsik csoportjával kezdődött. A foglalkozást mentorommal közösen kezdtük el, mégpedig körjátékkal, énekléssel, melybe a késő gyerekek is szépen be tudtak  kapcsolódni. Mikor már nagyjából minden kicsi megérkezett, feloldódott, egy, a téli ünnepekbe illő mesét mondtam el a gyerekeknek a Karácsony tündérről, miközben egy szép képeskönyvből illusztrációkat is mutogattam nekik. Nagy örömükre nem csak megcsodálni, de megtapogatni is lehetett  a kihajtogatható figurákat a mesekönyvben. Majd ismét a daloké lett a főszerep, s a közelgő karácsonyi ünnepségre készülvén együtt énekeltük, gyakoroltuk el a kicsikkel s a gyermekek szüleivel a Kis karácsony nagy karácsony és a Hull a pelyhes fehér hó közismert dalokat. A daloló után mentorom elvonult egy másik terembe, hogy a baba-mama klubot megtartsa, miközben én elkezdtem a kicsik csoportjával a kézműves foglalkozást.

A 30-i alkalomra rendhagyó módon azt találtuk ki, hogy mind a kicsik mind a nagyok csoportja az adventre készülvén adventi koszorút készítsen, és most kivételesen a nagyok foglalkozásán előrevettük a kézműves foglalkozást, hogy megérkezvén bekapcsolódhassanak a kicsik kézművesébe. A kiscsoport kézműves foglalkozásának ötletét Allen Melinda találta ki, aki kör alakú papírtányér alapra álmodta meg az adventi koszorút a kicsiknek, és azt találta ki, hogy azt fessék be zöldre a gyerekek, a díszítés papírból sodort „gyertya” lett és a „koszorúra” különböző csillámot és karácsonyi témájú díszeket lehetett ragasztani – ízlés szerint. A gyerekek persze nagyon élvezték hogy szabadon lehetett festeni-mázolni, ragasztani, csillogó port, gyöngyöket, díszeket használni, s hamar el is készültek a szebbnél szebb koszorúk. Ezután következett a kicsik uzsonnázása, miközben a nagyok csoportja folytatta a kézműves foglalkozást. Nekik én találtam ki az adventi koszorú ötletét, melyet kartondoboz alapon képzeltem el, befedve színes vagy krepp papírral, ráragasztva az adventi naptárnak megfelelően 24 szem cukorral. De ezt sem egyszerű cukorral képzeltem el, hanem úgy, hogy vettünk 3 nagy doboz nagyobb méretű cukrot, s abból személyenként 24-et kiosztottunk a gyerekeknek, akiknek a ’koszorúalap” kivágása, befedése mellett a cukrok színes papírba való becsomagolása és 24 ilyen becsomagolt cukor egymás mellé ragasztása volt a feladat. Így készült el az adventi naptár adventi koszorú formában. A gyerekek nagyon lelkesen készítették, főleg amint megtudták, hogy a készülő adventi naptárból minden egyes nap egy-egy cukrot meg is ehetnek majd.

Miután a nagyok is befejezték a kézműveskedést, s az uzsonnáról is visszatértek, egy kicsit a téli magyar szokásokról, és elsősorban az adventről és annak eredetéről meséltem nekik. Felmértem, mennyit tudnak az adventről, és közösen megbeszéltük, hogy mire várakozunk az adventi időszakban, miért a várakozás időszaka, mire jó az adventi naptár, miből áll az adventi koszorú. Ha már az adventnél jártunk, a nagyoknak is megemlítettük, hogy a következő alkalmunk a karácsonyi lesz, és hogy szeretnénk, ha a nagyok csoportja is készülne közös énekléssel. Ennek fényében Katinkával közösen a nagyok karácsonyi műsorára szánt három dalt el is gyakoroltuk, megtanultuk a csoporttal. E három dal a 'Rossz a Jézus kiscsizmája', az 'A kis Jézus aranyalma', és a 'Mennyből az angyal' voltak. A közös énektanulás után megkértük a csoportot, hogy a karácsonyi alkalomra otthon is énekelgessék ezeket a dalokat, akár szülőkkel együtt is.Ezután egy kis mozgás következett: körbeálltunk, elővettem egy kisméretű labdát, és az volt a feladat, hogy akinek dobom, annak mondom a nevem, majd mondom az ő nevét is. Ezáltal azt szerettem volna elérni, hogy megismerjem a neveket, és felmérjem, mennyire ismerik ők maguk egymást. A labdázós körök viccesen sikerültek, volt nevetés és tévesztés bőven, de a végére azért nagyjából megtanultuk egymás nevét. Ezt követte egy kis játék: 2 igaz 1 hamis-t játszottunk, ami abból állt, hogy megkértem a gyerekeket, mondjanak magukról sorban két igaz egy hamis állítást, és a többieknek ki kell találni, melyik volt a hamis. Ezzel szintén egy vidám, oldott hangulatot szerettem volna elérni, és azt megnézni, hogy vajon mennyire ismerik egymást. Nehezen ment a kitalálósdi, mert volt akinek nagyon gyorsan, míg másoknak lassabban jutott eszébe, hogy milyen állításokat is mondjon saját magáról, illetve a nehézség oka a gyerekek eltérő nyelvtudás szintje is volt, viszont segítséggel és kis bátorítással mindenkinek szépen sikerült ez a feladat is.

Hogy az üldögélés után megint felrázzam a csapatot, ’Jön a vihar’ játékra invitáltam a gyerekeket, melyben az volt a feladat, hogy üljön mindenki körbe, és ha azt mondom „Jön a vihar”, akkor mindenkinek át kell szaladnia egy másik székhez és azon helyet foglalni, miközben minden egyes körben kihúztam egy-egy széket, s akinek nem jutott szék, kiesett, míg végül 2 győztessel, döntetlennel le nem zárult a játék. Ezután a foglalkozások másik segítője, Székelyhidi Andrea vette át a foglalkozás irányítását a „Kapitány a hídon” nevezetű játékkal, melyben Andrea volt a parancsnok, s az ő vezényszavaira a gyerekeknek azt kellett csinálni, amit mondott. Volt sok nevetés a játék során, mikor egy-egy utasítást eltévesztett valaki, és teljesen más pózzal reagált Andi vezényszavára. Pár kör után aztán mindenki elfáradt: nem csak szellemileg a tanulás, éneklés során, de a csapatjátékok, a mozgás hatására testben is kellemesen elfáradt a csapat.

Ezzel a jó kedvvel és boldog fáradsággal zártuk a 30-i programot.