A november 2-i tanítási nap
Szombatonként nyitja meg kapuit a hétvégi iskola, a Magyar Tanoda és Játszóház elnevezésű csoportjaival: öt teremben – elsősorban játékos és fejlesztő órákkal.
Az évek alatt magyar közösséggé formálódott családok közé gyakran látogatnak el újonnan érkezettek is. Ők is szeretnék, ha gyermekükkel együtt egy kis időt eltölthetnének magyar nyelvi környezetben, magyar szokásokat tartva. Hiszen a részvétel a fontos. A kultúra közös és kölcsönös megélése. Gyermekeik a hazától távol ne szakadjanak el teljesen kultúrájuktól, élvezzék a gyökereik adta örömöket, a nyelvet, és magyarságuk tudatát. Ne csak otthoni környezetben, hanem nagyobb közösségben megélve ismerkedhessenek vele, játszva tanulva a történelmet, dalokat, nemzeti ünnepeinket.
Az iskola tanárai, szervezői, segítői a gyermekfoglalkozásokon át a magyar nyelv tanításáig, néptánctól a különböző kulturális eseményekig várnak minden magyar vagy a magyarsághoz kötődő, magyarság iránt érdeklődőt, immár majdnem tizedik éve.
A 0-5 éveseket a nagyteremben fogadja Mária Chambers, azaz Marcsi, az iskola alapítója és tanítója, aki a Kodály-alapú zenei módszert alkalmazó Ringató foglalkozást tart, 12 órától pedig a körjátékok és mozgásos-ügyességi feladatok várják a gyermekcsoportot Cseh Niki óvó néni segítségével.
Szintén a délelőtt folyamán indulnak a szeminárium termek Tanoda órái, ahol november 2-án az idő és az évszakok váltakozása volt a téma. A két tanító, Hegedűs Kata és Balzsek Dóri 5-8 éves korig, külön foglalkozik a gyermekekkel korcsoport és nyelvtudás szerint, alkalmazva a differenciálást is, hogy a jelenleg kevesebb magyar nyelvtudással rendelkező nebulók is felzárkózhassanak a többiekhez. Az órák a hallás utáni, illetve olvasott szövegértésen, írásbeli kommunikáción, és beszédkészségen alapulnak. Remek módszertani megoldásokat figyelhettem meg a koncentrációt és memóriát fejlesztő gyakorlatoknál, ahol a mozgásos feladatokban a beszéd is fontos szerepet kapott, például, amikor a gyerekeknek egy történetet hallgatva ismételt mozdulatsort kellett visszaidézni megadott szavaknál, vagy mikor a mozgó kis kígyók a szerint guggoltak le, indultak hátrafelé, és álltak meg, hogy az „s” betű a játékban szereplő szó elején, közepén vagy végén helyezkedett el. A gyermekek szemmel láthatóan nagyon élvezték. Mindeközben a szomszédos teremben Tóth Péter magyar nyelvtanár nyelvvizsga előkészítő csoportjában lakhatási problémákról, demográfiáról és egyéb társadalmi kérdésekről folytak az érdekes beszámolók, felhasználva magyar, mint idegen nyelvben használatos tankönyveket is. Két felsős fiatal éppen az ECL nyelvvizsgájára készül, választékos magyar mondatokkal és szókincsükkel nyűgöztek le a látogatásom alatt. Számomra nem különben lenyűgöző volt az is, hogy déltől a játszva tanuló felnőtt nyelvi csoportban akad olyan is, aki magyar származás nélkül, angolként vállalkozott a magyar nyelv elsajátítására.
A 8-9 éveseknek a termek előtti kerek asztalnál egy új önkéntes tanító, Judit tartott foglalkozást, a feladatlapok mellett digitális tananyaggal ismerkedtek.
A nagyterem zenés ringató foglalkozásába is betekintettem, ahol a szülőket és csemetéiket ringatta el a triangulum és a tanító őszi faleveleket megéneklő hangja, melyet kórusban kísértek. Az óra egy másik részében a teremben elrejtett és megtalált terméseket játék keretében tapinthatták és meg a gyerekek, és gyakorolták elnevezésüket a csoport vezetőjével.
A záró családi körtáncot az ebédidő váltotta fel, s mint mindig, a büfében házilag készített ínycsiklandozó magyar ételeket lehetett ebédre kapni.
Az étkező mellett felállított kézműves asztaloknál nagy sikere volt az aznapi tematikához kapcsolódó faleveleknek, melyekből gőzerővel készültek a helyes nyuszik vagy az egészen egyedi elképzelések az iskola könyvtárából kikölcsönzött Bartos Erika Zsákbamacska című könyvének Őszi nyuszi versére. A kreatív munkából nemcsak a gyerekek, a szülők is kivették részüket, és láthatóan örömüket lelték a közös alkotási lázban. A játszósarok kiterített szőnyegén pedig a babákkal játszó mamák és más beszélgetős anyukák gyülekeztek.
A közösségi hangulatban csak úgy röpültek a percek, szinte arról is el lehet ilyenkor feledkezni, hogy egy másik országban gyakoroljuk a nyelvünket, az ember egészen otthon érzi magát.
