Ösztöndíjasságom alatt rendszeresen járok Lyonból Grenoble-ba, hiszen az ottani magyar közösség vezetője, Reményi György a mentor helyettesem. Ez alkalommal egy nemzetközi rendezvényen képviseltük a magyar nyelvet. Hogy még jobban rá lehessen érezni szép nyelvünk ízére, krumplis pogácsával és rácsos diós süteménnyel érkeztünk. Kisebb feltűnést keltettem kalotaszegi viseletemben, hiszen én voltam az egyetlen, aki hagyományos öltözékben jelent meg, ami később jó beszédtémának bizonyult a többi nemzet képviselőjével.
Kis tájolódás után körbe járt a mikrofon, a megjelent nemzetek képviselői felolvasták a hazájukról szóló verseket. Érdekes volt figyelni a különbségeket, felfedezni a hasonlóságokat. Persze a magyar nyelv kivétel volt. Mikor elkezdtem olvasni Petőfi Sándor Szeptember végén című versét, feszült figyelem kísérte a sorokat, csendben füleltek az egybegyűltek. Később még megkérdezték, honnan is jöttem?...
A rendezvény egyébként nagy népszerűségnek örvendett, mindenki számára nyitott volt, úgy tűnt nekem, hogy a helyiek nyitottak az ilyen megmozdulásokra. Láthatóan munkából, iskolából érkeztek többen és maradtak a nyelvész professzorok által tartott előadásra is, ami a többnyelvűség kérdését tárgyalta.
Az biztos, hogy nem csak a finomságok miatt érte meg ellátogatni erre a rendezvényre. Az érdeklődő tekintetek, a saját tapasztalatból építkező többnyelvűségről folytatott beszélgetések személyes és nemzeti összefüggésben is biztató tapasztalatot jelentettek.
