A Magyar Honvédség EUFOR-kontingens 29. váltásának lelkésze, Szabó János atya, valamint Blaskovics Sándor főtörzsőrmester szervezésében a HUM Magyar Polgárok Egyesülete is meghívást kapott egy Medjugorje–Mostar kirándulásra. A meghívást örömmel fogadtuk el, hiszen ritka és értékes alkalom kínálkozott a civil–katonai kapcsolatok elmélyítésére, valamint a közös lelki feltöltődésre.
Utunk kezdetén eső és havas eső kísért bennünket, ám amikor elértük a lenyűgöző Neretva-völgy térségét, a nap is kisütött – mintha maga az út is egy belső átlényegülést jelzett volna. Első állomásunk Medjugorje volt, amely Európa egyik legjelentősebb zarándokhellyé vált, és ahová évente több millió hívő érkezik a világ minden tájáról.
A rendelkezésünkre álló időhöz igazodva különböző módon kapcsolódtunk be a kegyhely lelki életébe. Voltak, akik felkeresték a Jelenések hegyét, a Podbrdo-t, az első jelenések helyszínét és a Béke Királynője szobrát, míg mások a medjugorjei lelki élet központját jelentő Szent Jakab plébániatemplom csendjében időztek el.
A csoport többsége – köztük mi is – a Križevac hegyére vezető keresztutat jártuk végig. A meredek, köves ösvény mentén elhelyezett domborművek Krisztus szenvedéstörténetét idézik fel, elmélyülésre és közös imára hívva a zarándokokat. Az 520 méteres magasságban álló, kilenc méter magas kereszt – amely Jézus keresztjének ereklyéjét is őrzi – egyszerre vált a fizikai erőfeszítés és a lelki megérkezés jelképévé.
A katolikus hagyományban Szűz Mária a béke közvetítőjeként jelenik meg, aki anyai szeretettel fordul az emberiség felé. A medjugorjei üzenetek különösen hangsúlyosan hívnak párbeszédre, megtérésre és a belső béke megteremtésére – mindarra, amire a háborúk és konfliktusok sújtotta világban ma is égető szükség van.
A kegyhely története 1981. június 24-ére nyúlik vissza, amikor hat helyi fiatal a Crnica-hegy oldalában rendkívüli jelenések tanúja lett. Az üzenetek – amelyek a béke, a hit, az imádság, a böjt és a megtérés fontosságát hangsúlyozzák – azóta is emberek millióit szólítják meg világszerte.
Számunkra ez a medjugorjei állomás nem csupán zarándoklat volt, hanem közös lelki tapasztalat: elcsendesedés, megerősödés és találkozás – egymással, valamint azokkal az értékekkel, amelyek a külhoni magyar közösségek számára is kapaszkodót és irányt mutatnak.
A visszaút során rövid időre megálltunk Mostar városában is. Elvesztünk az óváros kanyargó kis utcáiban, megcsodáltuk az Öreg híd ívét, megkerestük Kolodko Mihály Csontváry-miniatűr szobrát a Neretva partján, és egy csésze bosnyák kávé mellett zártuk a napot.
Ez a nap egyszerre volt lelki elmélyülés és közösségi találkozás: bizonyítéka annak, hogy a hit, az összetartozás és a magyarság élménye Bosznia-Hercegovinában is képes közösséget teremteni. Olyan nap volt ez, amelyből nemcsak emlékeket, hanem megerősítést is magunkkal viszünk – a hétköznapokba, a szolgálatba és a közösségekbe egyaránt.
