Elméletileg egy héttel ezelőtt tértem volna haza Manchesterből, gyakorlatilag azonban március óta itthon, Budapesten vagyok. Vissza-visszagondolok arra, hogy mennyi mindent terveztem, terveztünk a márciustól májusig tartó időszakra. Az Angliában töltött hónapok alatt csodálatos embereket ismertem meg, illetve olyan feladatokkal és kihívásokkal találtam magamat szembe, amelyek sok-sok új tapasztalattal gazdagítottak. Így érzem ezt annak ellenére is, hogy két hónappal megrövidült az eltervezett ottlétem. Jó érzés, hogy befogadtak a magyar szülői és tanári közösségek, megismerhettem az életüket, hasznosnak érezhettem magam és új barátokra is leltem. A koronavírus-helyzet kezdete óta folyamatosan zajló online programok miatt nem kellett még elbúcsúznom az iskolai közösségektől, és azért sem kesergek igazán, mert tudom, hogy visszatérek még hozzájuk. Ha csak rövidebb látogatás keretében is, de látjuk még egymást – ha az Isten is úgy akarja.
