Az október a Kőrösi Csoma Sándor Program utolsó hónapja volt Sydneyben. Az elmúlt hónapokban kialakult mindennapi ritmus ezúttal különösen tartalmas programokkal és egyre közeledő búcsúzással telt. Miközben igyekeztünk minden közös alkalmat és lehetőséget kihasználni, egyre inkább tudatosult bennünk, mennyi emberhez és közösséghez kötődünk már.
A hónap egyik meghatározó eseménye a Magyar Iskola Kék-hegységben szervezett tábora volt. A gyerekekkel az iskolai környezetből kiszakadva, több napon keresztül tölthettünk együtt időt, ami egészen más lehetőséget adott a kapcsolatok elmélyítésére. A közös programok, beszélgetések és élmények során nemcsak a gyerekeket ismerhettük meg jobban, hanem azt is megtapasztalhattuk, milyen sokat jelent számukra, ha a magyar nyelv és kultúra a tanórákon kívül, akár játékos programok alatt is jelen van.
A cserkésztábor szintén fontos része volt az októbernek. A közös feladatok, a tábori élet és az együtt töltött idő olyan helyzeteket teremtettek, amelyekben még közelebb kerülhettünk egymáshoz. Az elmúlt hónapok során a helyi magyar közösség tagjaival is egyre szorosabb kapcsolat alakult ki. Sok emberrel már nem egyszerűen egy-egy rendezvényen találkoztunk, hanem barátságok szövődtek, amelyek reményeink szerint a program lezárulta után is megmaradnak.
Különleges alkalom volt a helyi magyar tánccsoport fennállásának 40. évfordulója is. A jubileumi rendezvény remekül megmutatta, milyen hosszú múltra tekint vissza a magyar kulturális élet Sydneyben, és mennyi munka, lelkesedés és közösségi összefogás szükséges ahhoz, hogy ezek a hagyományok generációkon keresztül fennmaradjanak. Jó volt látni, hogy a tánc, a zene és a közös ünneplés milyen sok embert képes összehozni.
Az október végével elérkezett a búcsúzás ideje is, ami korántsem volt egyszerű. A program elején nem gondoltam volna, hogy ennyi élménnyel, tapasztalattal és személyes kapcsolattal gazdagodom. A többi KCSP-ösztöndíjassal, akik időközben jó barátaimmá váltak, örömmel gondolunk arra, hogy hazatérhetünk a családunkhoz és a barátainkhoz, ugyanakkor fájó szívvel hagyjuk itt ezt az összetartó magyar közösséget. Nem könnyű ilyen távolságot megtenni, de már most várjuk, hogy egyszer újra Sydney felé vezessen az utunk, és személyesen találkozhassunk azokkal, akik az elmúlt 9 hónapban az életünk részévé váltak.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem a Kőrösi Csoma Sándor Programnak. Most, a végéhez érve látom igazán, mennyi értéket adhattunk és kaphattunk általa. Bízom benne, hogy a program a jövőben is folytatódik, hiszen a határon túl élő magyar közösségeknek továbbra is szükségük van a kapcsolatokra, a támogatásra és azokra, akik munkájukkal segítik a magyar nyelv és kultúra megőrzését.
