Október különösen jelentős és eseménydús hónap volt a Sydney-i magyar közösség életében. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára készülve a NSW-i Magyar Szövetség több rendezvénnyel is tisztelgett a hősök emléke előtt. A megemlékezések különlegességét az adta, hogy ezúttal nemcsak a magyar közösség, hanem az ausztrál állami intézmények és képviselők is aktív szerepet vállaltak abban, hogy a magyar történelem ezen meghatározó eseménye szélesebb közönséghez is eljusson.
Az ünnepi eseménysorozat egyik legkiemelkedőbb állomása a NSW-i Parlament épületében megrendezett kiállítás volt, amely egész októberben várta az érdeklődőket. A tárlat eredeti archív fényképeken, családi emlékeken, korabeli dokumentumokon, műalkotásokon és a fiatal generáció rajzain keresztül mutatta be az 1956-os forradalom történetét, valamint az azt követő kivándorlás és újrakezdés sorsfordító pillanatait. Külön figyelmet kaptak azok a magyar menekültek, akik a forradalom leverése után Ausztráliában találtak új otthonra, és munkájukkal, értékeikkel gazdagították az országot. A kiállítás ünnepélyes megnyitója fontos mérföldkő volt a helyi magyar közösség számára. A kezdeményezés a NSW-i Magyar Szövetség szervezésében, a NSW-i Parlament támogatásával valósulhatott meg. A kiállítás házigazdája Stephen Bali, Blacktown választókerületének parlamenti képviselője volt, aki maga is magyar felmenőkkel rendelkezik. A tárlat kurátora Ilosvay Gusztáv volt.
A megemlékezések a Magyar Házban is folytatódtak. Október 17-én ünnepi vacsorával, október 18-án pedig közös ebéddel egybekötött filmvetítést szerveztünk. Mindkét alkalommal a Freedom’s Fury (A szabadság vihara) című filmet tekinthették meg az érdeklődők, amely az 1956-os melbourne-i olimpia legendás magyar–szovjet vízilabda-mérkőzésén keresztül idézi fel a forradalom és a szabadságért folytatott küzdelem történetét. A két nap során közel 200 vendég fordult meg a Magyar Házban. A nagy érdeklődés, a megtelt rendezvényterem és a közösen megélt pillanatok ismét megmutatták, milyen fontos szerepet tölt be a Magyar Ház a közösség életében. A programokat a magyar ételek, a családias hangulat és a generációkat összekötő közös emlékezés tették teljessé.
Számomra különösen megható volt, hogy a kilenc hónapos Kőrösi Csoma Sándor Program utolsó hónapját ilyen jelentős eseménysorozattal zárhattam. Az elmúlt időszak során végzett közösségi, kulturális és szervezőmunkám egyik legszebb lezárása volt, hogy részese lehettem egy olyan kezdeményezésnek, amely egyszerre őrizte a magyar múlt emlékeit, erősítette a helyi közösség összetartozását, és hidat épített Magyarország és Ausztrália között. Különösen nagy jelentőséggel bírt számomra látni, hogy az 1956-os hősök története Sydney-ben is élő emlékezet, amelyet a következő generációknak is kötelességünk továbbadni. Méltóbb búcsút aligha kívánhattam volna a programtól.
