Holcmány: egy falu új életre kel
Ezúttal viszont nem a Brassó megyei kis kétszáz fős, egyharmad részt magyar faluba, Kóborra vezetett az utam, hanem az onnan másfél óra autóútnyira fekvő Holcmányba, 30 km-rel Nagyszeben mellett. A 700 fős egykori szász faluban a többségi lakosok mellett ma mindössze tíz magyar és három szász él. Sok más mellett az teszi igazán megismerésre érdemessé a helyet, hogy itt zajlik Erdély egyik legsikeresebb falu- újjáélesztési projektje. A legkésőbb 1990-91-ig működő, jól szervezett szász közösségi élet revitalizációján több német, osztrák és részben román szervezet munkálkodik. Egymásra találásuk nagyrészt a falu kiváló földrajzi fekvésének köszönhető. Holcmány a festői Hortobágy nevű folyó völgyében fekszik, szűk fél órára autóval a nemzetközi repülőtérrel rendelkező és mára életminőségben teljesen nyugatos Nagyszebentől. Én is repülővel érkeztem, a München melletti Memmingenből.
Holcmány fő nevezetessége, a 13. század végén építeni kezdett erődtemplom messze kimagaslik a rendezett összképet mutató faluból. A háttérben a Fogarasi-havasok 2500 méter feletti hegylánca magasodik, melynek csúcsait kora tavasszal még szikrázó hósapkák fedik. A Hortobágy-völgyben vezető főútról nézve mindez olyan káprázatos látványt kínál, hogy nem csoda, ha az erre járó nyugati látogatók útjukat megszakítva betérnek a faluba és eladó ingatlanok után érdeklődnek. A szászok harminc évvel ezelőtti tömeges távozását követően egészen a legutóbbi időkig akárcsak más, hasonló sorsra jutott falvakban, Holcmányban is rendkívül olcsón lehetett hagyományos építésű házakhoz és a hozzájuk járó hatalmas földterülethez jutni. Ezt kihasználva telepedtek meg német és osztrák alapítványok, egyesületek a faluban, amelyek szociális és kulturális tevékenységet folytatnak. Meghívó szervezetem, az 1995-ben alapított német Verein Europäisches Jugendbegegnungszentrum Kirchenburg Holzmengen is ezek közé tartozik. Tagjai fő feladatuknak az erődtemplom és kapcsolódó épületeinek (volt iskola, parókia, lelkészlak, harangozói lak) karbantartását, felújítását és élettel való újbóli megtöltését tartják.
Ezen a téren szemmel látható eredményekkel büszkélkedhetnek, ottjártamkor éppen egy szabadságuk idejére Németországból hazatért szászokból, más németekből és helybeli lakosokból álló csapat dolgozott az erődtemplom körül. A munkálatokban való részvételre engem is meginvitáltak, aminek örömmel tettem eleget. Miután megtudták, hogy Magyarországról érkeztem, kedvemért elővették összes magyartudásukat és a közös ebédnél három nyelven, magyarul, németül és románul folyt a társalgás. Több mint húsz éve járok rendszeresen Erdélybe, ezalatt bejártam minden zegét-zugát, mégis annál az asztalnál értettem meg istenigazából, mit jelent valójában az erdélyiség. Holcmány egyik fontos intézménye és látnivalója, az 1932 óta működő és ma is több helybelinek munkát adó Régi Malom vezetője, Boldizsár Lujza révén a magyarság is képviselteti magát a faluban. Rendezvényeivel egész évben várja vendégeit a modernizált Kultúrcsűr, az augusztusi Holzstock könnyűzenei fesztivál pedig a fiatal generációknak kínál jó alkalmat megismerkedni a falu életével.
Meghívó szervezetem jóvoltából este részt vettem a német Külkapcsolatok Intézete konferenciáján, melyet Nagyszebenben az evangélikus püspöki palota dísztermében rendeztek és amelyen tiszteletét tette Hans Erich Tischler úr, Németország nagyszebeni konzulja is. Az intézet tevékenysége nagyban hasonlít a Petőfi és Kőrösi Programéhoz: kulturális menedzsernek nevezett ösztöndíjasokat küldenek a kelet-közép-európai autochton német közösségekhez. Gyakran nem németországi jelentkezők vállalják ezt a szolgálatot, hanem a helybeli német nemzetiség fiatal tagjai, így Magyarországról, Pécs környékéről is érkeztek résztvevők.
Fotók: saját képek és siebenbuerger.de
