Ha valaki korábban megkérdezett, miért is jelentkeztem erre a programra, meséltem a motivációmról, de nem tudom, hogy sikerült-e átadnom, mit is jelent számomra ez az ösztöndíj. Úgy érzem az Első Dél-Amerikai Diaszpóra Iskolatábor tette fel az i-re a pontot. Itt megvalósult mindaz, amit anno elképzeltem, nyelvoktatás, néptánc és sok más tevékenység által, ahol közös volt az érdeklődés, egymás, a magyar nyelv, és a kultúra iránt.
A táborban nemcsak nyelvtanárként vettem részt, hanem a barna színű, a fiatal felnőtt csoport felelőse is én voltam, valamint besegítettem a kézműves programokba is. A cserkészetből ismert őrsönként voltak beosztva a résztvevők, lényegében a tábor ideje alatt együtt csináltunk mindent. Együtt táncoltunk és íjászkodtunk, tanultunk és lovagoltunk. Egy igazi közösség alakult ki a pár nap alatt, szerencsés vagyok, hogy egy ilyen remek csoporttal dolgozhattam együtt, és alig várom, hogy ismét találkozzunk akár Uruguayban vagy Budapesten. A diaszpóra tábor szervezőit nagy dicséret illeti, rajtuk kívül számos KCSP ösztöndíjas is részt vett a környező országokból, érdemes elolvasni a részletes beszámolóikat. A következő diaszpóra táborban reményeim szerint már paraguayi gyerekek és fiatalok együtt ropják majd a moldvai táncokat.
Cordobából visszatérve újult lendülettel folytattam eddigi munkám, és további csoportos órák szervezése mellett érdeklődve fogadtam a magyarul tanulni akaró paraguayi fiatalokat is.
Meglátogattam egy magyar családot Areguában, a paprikás csirkével terített asztal mellett nagyon jó volt társalogni a magyart nemrég elsajátító gyerekkel, akik épp egy budapesti kifestőn dolgoztak szorgosan. Melitta és Zoli Magyarországról költöztek Paraguayba, és öröm látni, amint népművelő családból származván fontos számukra a hagyományok őrzése és a magyar kultúra. Nagy terveik vannak egy jövőbeni magyar házzal kapcsolatban, remélem egyszer elkezdődik a néptánc oktatás és együtt íjászkodnak a gyerekek Paraguayban is.
A látogatásokat folytatva, mentorommal közösen ellátogattunk Tömöly Dénes tiszteletbeli főkonzul úrhoz, aki több, mint 20 éve tölti be ezt a pozíciót.
Júliusban nagy hangsúlyt fektettem a gasztronómiára, szerettem volna, hogy a klasszikus órákon kívül legyen valami olyan közösségi esemény, ahol jól érezzük magunkat és kötetlenebbül gyakoroljuk a nyelvet, a főzés jó példának bizonyult. Nem mondanám, hogy sűrűn szoktam gulyáslevest vagy pörköltet főzni, de szívesen beleugrottam a magyar gasztronómiai kalandozásokba. Először a Horváth családdal tartottunk egy pörkölt-, lángos-, pálinkakóstolós estet, ahol még a Buenos Aires-ben vásárolt nokedliszaggatót is bevetettük! Sok vicces pillanat, és életem első pörköltje, Mari mentorom segítségével. A srácok már a paraguayi pálinkafőzésen gondolkodnak, mindenkinek nagyon ízlett a vacsora. A szekrényből előkerült egy majd' 100 éves receptkönyv igazi kuriózumokkal. Felemelő látni, hogy a nagyszülők hagyatéka nagy becsben meg van őrizve, az óceánt átutazva a bizonyítványok mellett egy receptkönyv is megfért.
A következő héten a gulyásleves és rakottkrumpli már rutinból ment, amelyet azután a palacsinta váltott fel a keddi csoportommal. Miután több vegetáriánus (itt ezt elég nehéz kivitelezni) is van a csoportjaimban mindig többféle verziót készítünk, például hamis gulyás és brokkolis rakottkrumpli formájában. A legnagyobb kihívást a magyaros gluténmentes-tejmentes-vegetáriánus fogás okozott, ha már én is szeretnék enni a főztömből, végül egyfajta töltött paprikára esett a választás.
Nagyon jó hangulatban telnek ezek az estek, ezért sok főzés várható a jövőben, legközelebb a szilvásgombóccal próbálkozunk! Közben nagy készülődéssel várjuk az augusztus 20-i ünnepi ebédet, amiről a következő hónapban fogok beszámolni.
