A SZENT LÁSZLÓ ISKOLÁBAN MÁR HETEK ÓTA ZAJLIK A MAGYARTANULÁS
Ha senki de senki nem beszélné a családunkban azt a nyelvet, a felmenőink nem onnan származnának, nem lennének onnan még csak távoli unokatestvéreink sem; és tegyük hozzá, ha ez lenne a világ egyik legnehezebb nyelve. Igaz, gondolataink legsokoldalúbb, legszínesebb kifejezéseit megengedő nyelve; de vajon elkezdenénk tanulni?
Mi motiválna benne? A hangzása? Az egzotikussága?
Nos, a Szent László Iskola növendékei közül 15 kisgyerek úgy döntött, hogy még többre vágyik, mint a tavaly tanultak, és folytatnák a magyartanulást. További 16 kisgyerek szerette volna idén újonnan elkezdeni a magyarórákat. Lelkes tanulói a magyar nyelvnek, több esetben a szüleikkel együtt; az online tanulás lehetővé teszi, hogy egyszerre vegyenek részt az órán kicsik és nagyok.
A Szent László Iskola különlegessége, hogy noha nevében magyar iskola, magyar gyökerekkel – Pesti József jezsuita pap alapította 1966-ban –, a diákjai argentin származásúak. Iskolai egyenruhájukon a magyar zászló díszeleg, ünnepségeiken a magyar himnusz is felcsendül; a magyar hagyományok és az iskola történelmének megismerését fontosnak tartják.
Megkértem a gyerekeket, hogy mutassák meg nekem rajzban, hogy hogyan képzelik el Magyarországot. Változatos elképzelések születtek. Volt, aki mint Ivan Cammisa, valósághű képet szeretett volna rajzolni. Megkérte az anyukáját, hogy mutasson neki fotókat Magyarországról; nagyon megtetszett neki a Budai Vár, a Parlament, amit meg is örökített. Az ötödik osztályos Iñaki Allidiere, a harmadik osztályos Thomas Gómez Ibarra és az első osztályos Irina Sanchez is így vélekedett. Irina kora ellenére komoly témát választott; a Cipők a Duna-parton emlékművet, valamint a Parlamentet örökítette meg a magyar zászló mellett.
A harmadikos Sofia Ricchinit és Cielo Altamiranot is az épületek, az építmények ihlették meg, míg az elsős Celeste Alfonso képzelete a magyarországi állat- és növényvilág körül szárnyalt.
Julieta Dib Alvarez és a Perelman testvérek, Victoria és Matías a magyarországi hétköznapokon gondolkodtak. Victoria azt mondja, hogy hiába van Magyarország olyan messze, mind ugyanolyan emberek vagyunk, így a magyarok az argentinokhoz hasonlóan a téren ugyanúgy szeretnek zenét hallgatni, kutyát sétáltatni, játszani... Matías mamája elárulta, hogyan lelkesítette első osztályos kisfiát a feladat, a Magyarországról való gondolkodás, és nagyon reméli, hogy egy napon majd ellátogathat oda.
Az első osztályos Martín Lorenzotól, a harmadikos Jazmín Corzotól, a negyedikes Lara Torrestől és az ötödikes Pilar Lipptől kaptam a legszínesebb rajzokat. Szívet melengető, hogy ilyen szeretettel gondolnak Magyarországra, amit rajzban fantáziadúsan megörökítettek.
A Kőrösi Csoma Sándor Programnak hála a Szent László Iskola növendékeihez “házhoz jött” a magyar nyelv, így tovább álmodozhatnak arról, hogy egyszer majd személyesen is megcsodálhatják a Parlamentet, sétálhatnak Budapest terein, a Duna-parton… Azon dolgozom, hogy akkor már a sarki pékségben “Jó reggelt”-tel köszönjenek, és magyarul kérjék a friss, ropogós kakaós csigát.
