Előadásunk keretében felidéztük, hogy az 1848-1849-es szabadságharcot követő megtorlás során kb. 150 főt végeztek ki, sokakat rögtönítélő bíróságok ítélete nyomán vagy egyenesen bírósági végzés nélkül.
Kiválóan felkészült, seregeiket számos csatában győzelemre vezető tábornokok – az aradi tizenhárom közül 12 tábornok és egy ezredes volt – életét törte derékba a bécsi udvar bosszúja. Gróf Batthyány Lajos pedig az egyik legősibb magyar főnemesi család tagja, köztiszteletben álló, sikeres politikus volt. A kivégzések időpontjának időzítése is jelezte: a halálos ítéleteket éppen a bécsi forradalom kitörésének első évfordulóján hajtották végre. A megemlékezést követő beszélgetés során is elhangzott, hogy az udvar cinizmusa másban is megnyilvánult: a Széchenyi István által megálmodott Lánchíd átadására 1849. november 20-án, röviddel az aradi vértanúk kivégzése után került sor, a Magyarországot teljhatalommal kormányzó, az aradi vértanúkat kivégeztető, gyűlölt Julius von Haynau haladt át rajta elsőként.
A szabadságharcot követő megtorlás során a „bresciai hiénaként” elhíresült vérszomjas Haynau tábornok példát kívánt statuálni, sok tragédiát okozó működésének az aradi tizenhárom mellett mások is áldozatul estek. Árvák és özvegyek maradtak utánuk, családok nyomorodtak meg.
Műsorunkban a megtorlás többi áldozatáról is megemlékeztünk: felidéztük Rákosi Viktor (1860–1923) Korhadt fakeresztek (1909) c. novelláskötetét, amelyben az író a szabadságharc közkatonáinak, a közember sorsát mutatta be megindító módon. Olyan emberekét, akik vérüket vagy boldogságukat adták a nagy, közös ügyekért. Ilyenek a Korhadt fakeresztek hős lelkű kisemberei. 1848-49 forradalmának és szabadságharcának aligha állítottak szebb emléket, mint ebben a novellás könyvben.
A megemlékezés keretében a vértanúkhoz kapcsolódó több érdekes, kevésbé ismert forrást is bemutattunk: a résztvevők láthatták a pesti Szent Rókus plébánia halotti anyakönyvének gr. Batthyány Lajos miniszterelnökre vonatkozó, szomorú bejegyzését: „Gróf Batthyány Lajos, Magyarország miniszterelnök, [születési helye:] Pozsony, házas, római katolikus, 40 éves, agyonlövetett az osztrák haditörvényszék által és holtan hozatott be az újépületből”, illetve a kapcsolódó megjegyzést: „ideigh a barátok kriptájába lőn elhelyezve”.
Az aradi vértanúk portréival együtt felidéztük utolsó, családtagjaikhoz írt leveleik egy-egy részletét is, ezeket nem lehet megrendülés nélkül olvasni. Nagysándor József tábornok utolsó mondata ez volt kivégzése előtt: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” A mártírok közül többen a jövőnek, nemzetünk mai ifjúságának is üzennek. Kiss Ernő tábornok utolsó szavai ezek voltak: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Figyelmeztetése ma is aktuális. Kivégzése előtt Aulich Lajos ezeket a szavakat mondta: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok.” Sokunk szerint a mai kor egyik legnagyobb hiánya a szolgáló lelküket. Érdemes tudatosítanunk, hogy a közösségek, így a diaszpórában élő magyarság megmaradásának egyik garanciája is a közösségekért végzett szolgálat.
Megemlékezésünk végén meghallgattuk Kossuth Lajos aradi vértanúkat kegyelettel méltató szavait. Az 1890. október 6-iki aradi megemlékező ünnepségre turini száműzetésében, fonográffal rögzített ünnepi beszéd különös hangsúlyt nyert a Kárpát-medencétől távol élő diaszpóra számára.
Az előadás megtekinthető a „Historia y Cultura húngara” YouTube csatorna oldalán.
