Karácsonyi készülődés Kanadában
Az aktuális feladatokból kicsiktől nagyokig mindenki kiveszi a részét. Legyen szó a programok szervezéséről, különféle ételek készítéséről vagy a karácsonyi műsorra való felkészítésről és felkészülésről. Ki-ki a maga feladatával van elfoglalva. Persze a legkisebbek számára ez elsősorban a lázas várakozásban merül ki. A hangulatot jól tükrözi, hogy már az ünnepséget megelőző teremdíszítés is nagy izgalommal telt, a gyerekek a nagyszakállú Télapó közeledtéről beszélgettek. A legkisebbek igazán beleélték magukat, hogy idén újra találkozhatnak vele.
Karácsonytájt rengeteg ízletes étel készül. A közösség tagjai azon fáradoztak, hogy az ünnepi asztalokon helyet kaphassanak a magyaros ízek is. Ebben az időszakban nagyon népszerű a hurka és kolbász. De az igazi főszerep a mézeskalácsé és még inkább a bejglié. Magyar karácsony nem telhet el ezek nélkül. Minden háznak van saját receptje. Minden család őriz valamilyen titkos praktikát, amitől egyedi a bejglije. Na és persze mindenkinek van saját favoritja is, mákos vagy diós. Egy biztos, karácsonykor bejgliből nem lehet eleget sütni.
A mézeskalács-készítésből a gyerekek is kiveszik a részüket. Remek közösségi program együtt sütni és díszíteni az ízletes karácsonyi figurákat. A karácsonyi időszak legnagyobb gyerekfeladata viszont nem a „mézeskalács üzem működtetése”, hanem a karácsonyi műsorra történő felkészülés volt. A victoriai közösségben ez az idei évben sem történt másképp. A gyerekek verses-zenés műsorral kedveskedtek a családoknak. A műsorra már novemberben elkezdtük a felkészülést. Mindenkinek volt szerepe, korának és nyelvtudásának megfelelően. A gyerekek verset szavaltak vagy énekeltek. De volt köztük olyan is, aki zongora- vagy hegedűjátékkal kedveskedett az ünnepek alkalmából. Persze megesett, hogy egy-egy szó vagy hang nem volt a helyén, de az eredményen ez mit sem változtatott. A műsort a szülők és nagyszülők, valamint a közösség minden tagja egyaránt nagy szeretettel fogadta.
A gyerekek szereplésébe a felnőttek is besegítettek. Az egész terem együtt énekelte a Mennyből az angyal és a Pásztorok, pásztorok örvendezve kezdetű énekeket. Az előadás végére érkezett meg a Mikulás. Sok ajándékkal készült a gyerekeknek. Az csak természetes, hogy az összes gyerek jól viselkedett. A gyerekekkel folytatott beszélgetésből ugyanis ez derült ki.
Az ajándékozás közben – amíg a gyerekek a Mikulással voltak elfoglalva – finomabbnál-finomabb sütemények kerültek az asztalokra. Természetesen a bejgli sem hiányozhatott. A gyerekek a Nagyszakállú jelenlétében, kissé megszeppenve nézegették az ajándékcsomagot. Viszont kicsivel a Télapó távozása után már fel-alá szaladgáltak, egyik kézben a csomagot a másikban egy szelet süteményt szorongatva. Jó érzés volt látni a vidám arcokat.
Legfontosabbnak azt tartom, hogy minden gyermek lehetőséget kapott az önálló szereplésre. Kis produkciójukkal megmutathatták, mit tanultak. Nekik ez sikerélményt, a szüleiknek, nagyszüleiknek okot a büszkeségre, a közösség többi tagjának pedig egy szép ajándékot jelentett. Ezek együttese: közösen eltöltött szép percek és kellemes emlékek a Magyar Házban.
