A téli szünet után újra benépesültek a magyar iskola termei: a Zrínyi Ifjúsági Kör nagy lendülettel folytatja a munkát, és minden szombaton újra együtt tanulunk.
Az új szakaszt egy szép eredménnyel kezdhettük. A kiscserkészek még a szünet előtt sikeresen levizsgáztak magyarságismeretből, több mint ezer év történelméből. Ez itt, több mint tizenkétezer kilométerre Magyarországtól, önmagában is komoly teljesítmény, és nem csupán a gyerekeké: mögötte ott van a családok kitartása és a közösség egész éves munkája is. A vizsgával lezárult egy hosszú felkészülési időszak, így velük már nem a tananyagot ismételjük, hanem új irányt vettünk.
Az új óráimon sokkal nagyobb hangsúlyt kap a beszéd. A cél, hogy a gyerekek ne csak értsék a magyart, hanem merjék is használni: kérdezzenek, meséljenek, vitatkozzanak, és megtalálják a szavakat olyan helyzetekben is, amikről addig csak spanyolul beszéltek. Ehhez játékos, mozgásos és szituációs feladatokat használunk, mert a tapasztalatom szerint a nyelv akkor marad meg, ha élmény tapad hozzá.
Öröm dolgozni ebben a tanári közösségben. A Zrínyi Kör tanárai a saját hivatásuk és a családjuk mellett, önkéntesként vállalják a szombatokat, mégis ők érkeznek a legnagyobb lendülettel. Új ötletekkel, közösen tervezett tematikákkal és azzal a fajta lelkesedéssel, ami átragad a gyerekekre is. Ez az elhivatottság tartja életben az iskolát évtizedek óta.
A legnagyobb öröm mégis az, hogy a kicsik csoportja bővült. Egy új kislány érkezett, és ez a diaszpórában mindig többet jelent egyszerű létszámnál. Azt jelenti, hogy vannak családok, akik hétvégenként útnak indulnak, mert fontosnak tartják, hogy a gyerekük magyarul is halljon és szóljon.
Tematikusan is készültünk. Augusztus 20. alkalmából koronakészítő kézműves foglalkozást tartottam, a gyerekek saját koronát készíthettek, miközben Szent Istvánról és az államalapításról beszélgettünk.
Így indult tehát az új szakasz. Egy sikeres vizsgával a hátunk mögött, új arcokkal és jó adag lelkesedéssel. Folytatjuk, minden szombaton.
