Új lendülettel és új tájegység táncainak tanulásával indult az év a maunulai táncházban. Egy fiatal egyetemi hallgató kereste meg Gálfi Istvánt, a táncházért felelős szervezőt, hogy finnországi Erasmus-ösztöndíjas ideje alatt szívesen csatlakozna a táncházhoz. Bella Bettina, aki a Kapuvári néptáncegyüttes tagja és a Győri Széchenyi István Egyetem hallgatója meg is kapta a felkérést, hogy tanítson az itteni táncházas érdeklődőknek néhány jellemző táncot erre a tájegységre. Betti táncos múltja és szakmai tudása, kedves jelleme rögtön megmutatkozott és magával ragadta a jelenlévőket. Szülővárosa leghíresebb táncát, a kapuvári verbunkot mutatta be nekünk első alkalommal. Kitartóan gyakoroltuk a szépen felépített mozdulategységet, bokázókat, csapásokat. Öröm volt nézni, amikor a végén körben már mindenki élvezettel táncolta az elsajátított figurákat. A ráadás egy bemutató volt, ahol Gálfi Botond hívta táncba Bettit, kalotaszegi csárdást és szaporát nézhettünk meg. Úgy láttam, hogy igazán jártas volt Betti ebben a táncban is. Két fiatal, akik sosem találkoztak előtte, mégis ugyanazt a nyelvet beszélték, összhangban, egyensúlyban, a mozdulat nyelvét, amit őrzünk, ki tudja, hány száz év óta. Hadd idézzem a végén Bettit: mikor megkérdeztem, hogy jutott eszébe felkeresni a táncházat, annyit mondott lelkesen: nem tudom, hogy bírnám ki néptánc nélkül a félévet!
