Faültetés a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából
2020. június 6-án tartottuk Trianon 100. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésünket. A programot ugyan nem az eredetileg elképzelt formában tudtuk megrendezni, de úgy gondoltuk, hogy a koronavírus járvány árnyékában sem szabad lemondanunk a megemlékezésről. A victoriai társaskör és a nanaimoi egyesület vezetősége egy közös, a szabadban tartott megemlékezés megvalósítása mellett döntött. Erre alkalmasabb helyszínt nem is találhattunk volna, mint a nanaimoi Magyar Ház kertje. A méltó helyszínt a hely szellemisége tovább erősítette. Hiszen a nanaimoi közösség oszlopos tagjai – és néhányan a victoriai jelenlévők közül is – a Soproni Erdészek közösségét alkotja. Erre utalva tettem fel a kérdést megemlékezésünk elején, rövid felvezetőmben: kik ültessenek fát, ha nem az erdészek? Trianonra emlékezve pedig kik ültessenek fát, ha nem a Soproni erdészek? Hiszen közismert tény, hogy Sopron városa és a környező falvak lakossága 1921. december 14-16. között népszavazás útján a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött. Ezzel kiérdemelve a Leghűségesebb város, a Civitas Fidelissima címet. Sopron Trianon után tett tanúbizonyságot a hűségről, a Soproni Erdészek pedig egész életük munkájával, szakmájukban elért – és Kanada-szerte is elismert – sikereikkel és magyarságuk megtartásával bizonyítottak.
Az emlékünnepséget a hatósági előírások betartása mellett szerveztük. Brit Columbia tartományban jelenleg az 50 főnél kisebb létszámú rendezvények szervezése engedélyezett. Így nem volt akadálya, hogy alapos előkészülteket követően közösen emlékezzünk meg a 100 esztendővel ezelőtti eseményekről. A programon való részvételt előzetes regisztrációhoz kötöttük és a gondos szervezésnek köszönhetően csaknem 40 fő gyűlt össze az ültetésre. A megemlékezésre érkezőket esős idő fogadta Nanaimoban. Mondhatjuk, a komor időjárás igazodott a komor hangulatú eseményhez. Azonban pontban a megemlékezés kezdetére elállt az eső, ha úgy tetszik, megadta a jelet. A napsütés ki is tartott az ünnepség végéig.
A fennálló helyzetre való tekintettel egy rövidebb megemlékezéssel készültünk. A faültetést néhány beszéd és vers kísérte. Meghívásunkra az alkalomra ellátogatott Török Tamás konzul is Vancouverből. A konzul ünnepi beszéde után a két szervezet elnöke – Kabai István (Nanaimo) és Vaskó Ágnes (Victoria) – szintén köszöntötte a résztvevőket. Majd egy-egy szavalat következett a nanaimoi és a victoriai közösség képviseletében. Utána a Magyar Ház kertjében, a nanaimoi egyesület emblematikus székelykapuja mögött pár méterrel, közösen elültettünk egy kis cseresznyefát. A megemlékezés végén együtt énekeltük el a Himnuszt. A program hivatalos részét követően a házigazdák szendvicsekkel és frissítővel vendégelték meg a résztvevőket a kertben. Így volt lehetőség egy kis kötetlen beszélgetésre is. Ezt mindenki örömmel használta ki. Ugyanis a résztvevők közül sokan, már hónapok óta nem látták egymást.
Így lett, a magyarság számára elszakadással és szétszóródással fenyegető trianoni béke után, az annak 100. évfordulójára szervezett megemlékezés az újratalálkozás, vagyis ténylegesen az összetartozás napja. Az üzenet világos: se Trianon, se koronavírus, se egyéb csapás nem tudja örökre elválasztani azt, ami összetartozik.
Bízom benne, hogy a Kanada-szerte ültetett emlékfák sokáig őrzik majd Trianon emlékét és hirdetik a nemzeti összetartozást. Zárásként szeretném idézni Vaskó Ágnes, a victoriai társaskör elnökének üzenetét: „Tiszta szívvel reméljük, hogy ennek a facsemetének nem olyan viharos évszázad jut osztályrészül, mint amilyen a magyar nemzetnek jutott a 20. században, Trianonnal kezdődően. Ez az ifjú fa, gyarapodjon és virágozzon, ahogy egész magyar nemzetünk.”
