Amikor 1903-ban Messerschmiedt Géza plébános vezetésével felépült a Szent István Magyar Templom a New Jersey állambeli Passaicon, az alapítók csak reménykedhettek benne, hogy 120 év múlva is élni és virágozni fog az itteni magyar közösség. Ez alatt az idő alatt azonban a számos hullámban érkező magyarok - ki menekülési kényszerből, ki a jobb élet reményében jött - mindig új színt vittek az itteni magyar templom életébe. Jelenleg ez az egyetlen működő magyar plébánia az Egyesült Államok keleti partján.
Idén november 12-én ünnepelték meg ezt a szép kerek évfordulót. A magyar közösség már hetekkel az esemény előtt megkezdte a felkészülést. Hetente voltak ének- és táncpróbák, a gyerekek pedig több apró, templomhoz és Istenhez kötődő rajzot készítettek, amelyeket a nagy napra felragasztottak egy nagy vászonra úgy, hogy 120-ból álljon a kép. A templomot szépen kidíszítették, az elmúlt 120 év 10 korábbi plébánosának képeit pedig felrakták az oszlopokra.
A nagy napon az ünnepi szentmisét Kevin Sweeny, a Patersoni egyházmegye püspöke celebrálta. Prédikációjában a 120 év hagyatékát méltatta. Elmondta, hogy a hit és a család ajándéka óriási, ezeknek köszönhető az, hogy az elődök gyerekei, unokái, déd- és ükunokái itt ülnek a templomban ma is. A számos gyerek, a cserkészegyenruhák és a magyar népviseletek igazán meghatották a püspök urat, majd megköszönte azok munkáját, akik jelenleg is szolgálnak itt a templomban. Az elmúlt 120 évben voltak itt szép és rossz időszakok, keresztelők, esküvők, bérmálkozások és temetések is. Hálásak lehetünk ezekért az ajándékokért, az aktív hálaadás a hit őrzésének egyik legjobb módja – mondta a püspök.
A mise után kezdetét vette a fogadás a Mindszenty teremben. A szendvicsek és sütemények fogyasztása közben a régi idők tablóképeit nézhették a résztvevők. A jelenlévők mind megtalálhatták magukat egy-egy frissebb vagy régebbi képen. A képekről is átjött az a szellemi kincs, az az élet, és közösség, ami immár 120 éve töretlenül jellemzi ezt a közösséget.
Az ünnepi műsort Balogh László atya beszéde nyitotta meg. Kiemelte azt, hogy „ez egy találkozási pont, egymással is, de elsősorban a Jóistennel. A templom egy felkiáltó jel, amely felfelé mutat, jelezve, hogy ne mindig csak lefelé nézzünk. A 120 év alatt 6240 órányi vasárnapi misét mutattak be és 11 állandó plébános (és három ideiglenes), jónéhány püspök és híres vendég, valamint megszámlálhatatlan ember fordult meg a templom falai között, hogy közösen, Isten előtt ünnepeljenek, hálát adjanak vagy épp gyászoljanak. A 120 év jó hosszú idő, de Isten országában nincs idő, csak az örökkévalóság. Ez a templom egy találkozóhely az örökkévalósággal. És mindezek mellett ez egy magyar templom az Egyesült Államokban, s kultúránkkal. gondolkozásunkkal és képeségeinkkel gazdagítottuk ezt az országot. Legyünk hálásak az elmúlt 120 évért, és adjuk tovább ezt az örökséget a gyerekeinknek, hogy 120 év múlva egy másik pap ugyanezeket a szavakat mondhassa majd angolul is és magyarul is ugyanitt„– hangsúlyozta Balogh atya.
A kis hittanosok a „Kicsi vagyok én, mégse félek én…” kezdetű dalt énekelték el, majd az idősebb hittanos gyerekek a felnőttekkel kiegészülve Szent István királyról szóló dalt adták elő. A műsor legvégén pedig a kisebb és nagyobb gyerekek közösen szatmári táncokat mutattak be az ünneplő vendégeknek.
