Kezdődhetne így is népmesébe illő, de nagyon is valóságos éltrajza. Egyébként születése napja bizonytalan, a legújabb kutatások április 4-ét vagy éppen az 1787. vagy a 88. évet is kitűzték dátumként. De a legvalószínűbb és a leginkább elfogadott a mai nap. Így volt ez akkor is, amikor 1984-ben, a bicentenárium alkalmából egy országos, sőt az egész Kárpát-hazára és az érintett ázsiai térségre is kiterjedő emlékévet szenteltek – politikai, tudományos, művészeti és oktatási dimenzióban is nagyon jelentős költségvetési támogatással – Csoma életművének.
Kőrösi Csoma Sándor nevét minden magyar ismeri, határon innen és túl. Nem csoda, hisz ő is így nyilatkozott önmagáról „siculo-hungarian of Transylvania”. Kőrösi egész fiatal kora óta a magyar nemzet eredetét, a hun-ujgur-magyar rokonságot szándékozott Keleten felkutatni, ennek a célnak szentelte életet és tudását. Nagyenyedi és göttingeni iskoláinak végeztével, már „13 élő és holt nyelv” ismeretének birtokában indult el „a nagy útra” a magyarság bölcsőjét, az őshazát fellelni.
A több mint két évtizedes, többezer kilométeres rögös keleti utazás során mégis úgy alakult, hogy ő lett „az első nyugati, aki a tudomány számára még teljesen új területre lépett. Kőrösi korának első tibetológusa lett, egy kultúrát, egy nyelvet ismertetett meg a világgal. Életével pedig példát mutatott az egyszerűségre, a kitartásra, bebizonyította, hogy emberfeletti erőre képes az, akit meggyőződése késztet munkálkodni”, ahogyan azt Kellár Márta, a Kagylókürt főszerkesztőjének írásában is olvashatjuk.
Kőrösi Csoma Sándor nemcsak példát, de utat is mutatott és mutat azoknak, akik tudásukkal, tehetségükkel és elszántságukkal nemzeti összetartozásunkat, értékeinket, érdekeinket képviselni, védeni, őrizni akarják. Ehhez a nemes úthoz Magyarország kormánya 2010 óta a nemzeti összetartozás és együttműködés keretében számos, erkölcsileg és anyagilag is támogatott útravalót kínál.
Ilyen, a székely-magyar tudós nevét viselő Kőrösi Csoma Sándor Program is. Ebben olyan fiatalok kapnak lehetőséget, akik elszántan, tisztelettel és szeretettel mennek a diaszpóra különböző területeire, a világ bármely tájára, a „kint élő” magyar közösségek segítésére, közös sorsunk és kultúrkincsünk megélésére. Hiszen ahogy azt Kőrösi maga is állította: „Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!”
Az emberek születésnapjuk alkalmából ajándékot nem adni, hanem kapni szoktak. Kőrösi Csoma Sándor születése napján mégis arról beszélünk, hogy mit adott ő nekünk, magyaroknak és az egész világnak. Hazánk fia végül nem juthatott el a vágyott őshazáig. Úton Lhásza felé 1842. április 11-én malária okozta betegségben gyorsan életét vesztette. De ránk örökítette útjának legfontosabb munkáit, a tudományteremtő tibeti-angol szótárt, a tibeti nyelvtant, a szanszkrit-tibeti-angol szótárt és a tibeti tanulmányokat. Szilágyi Ferenc nyelvész, Csoma-kutató szavaival élve, „a tudomány Kolumbusza volt ő, mást – többet – fedezett fel, mint amiért indult”.
Kőrösi Csoma Sándor Dardzsilingben, méltó helyen és sírban nyugszik a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa, a 8500 méter fölé nyúló Kancsendzönga lábánál.
„Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” – Széchenyi István
