A Misszió rendezvényeinek, programjainak, eseményeinek nagy része az elmúlt évek hagyományaira épül. Ezek közé tartozik a Szent Erzsébet bál is. Évek óta az egyik legnépszerűbb eseménye a közösségnek. Hogy miben rejlik népszerűsége, számtalan válasz létezik. De azt hiszem a legfontosabb ezek közül a közösséget építő, mélyítő és egységesítő hatása az, ami évről-évre arra sarkallja a szervezőket, hogy ezt a hagyományt őrizzék és továbbvigyék.
De hogyan is valósult meg mindez ezen a bálon? Az eseményt megelőzően már készülődött mindenki. Az előkészületi, lebonyolítási és utómunkálatokból mindenki kivette a részét. Pontosan tisztában volt a közösség minden tagja, hogy tudásának, szorgalmának legjavával, hogyan tud hozzájárulni a sikeres, jó hangulatú összejövetel megvalósításához.
Mi adta ennek a bálnak az ízét és zamatát? Hát, először is az ízletes magyar étel. A menü sertéspörkölt volt nokedlivel, finom magyar fehér kenyérrel. A jó hangulatot segítette a magyar pálinka és bor. E két fontos dolog, már félig-meddig garancia a jó bál jelzőre. De mennyire fontos a jó zene! A talpalávalót szinte megállás és pihenő nélkül húzta a két tagból álló zenekar. A magyar nóták során kívül, táncra, közös éneklésre, játékra buzdította a közönséget. Vagyis a zenekar nagymértékben hozzájárult a fergeteges hangulathoz. A házi sütemények széles választéka, finomabbnál finomabb sütemények és torták sorakoztak. A magyar ember szeret enni, inni, mulatni, és ez Augsburgban sem volt másképp.
A gyerekek műsorszáma színesítette, illetve növelte az est színvonalát. A Misszió fenntartásában működő Szent Piroska Hétvégi Iskola diákjai is felléptek ezen az alkalmon. Az iskola gyermekkórusa, a Csillagok iskolakórus egy szívhez szóló dalcsokorral kedveskedett a jelenlévőknek. A felkészítők: Salamon Jácinta és Seböck Ibolya ismét mosolyt csalt az éneklő gyermekek arcára, és magával ragadta a közönséget, mint minden alkalommal, amikor a gyermekkórus színpadra lép. A közönség nagy tapssal jutalmazta őket. A gyermekkóruson kívül az iskola 4-5. osztály néptáncosai is felléptek. A lányok hajfonatukkal, csinos szoknyájukkal, a legények mutatós fehér ingükkel, az összefűzött táncmotívumokkal megelevenítették külsőségekben, dalukban és táncukban a magyar kultúra egy kis szeletét, és ezzel a szemekbe derűt csaltak, a lelkekbe örömöt és büszkeséget öntöttek. A gyermekek táncát Lukácsffy-Fendt Katalin tanította be, akinek székely népviselete megerősítette bennünk a nemzeti önazonosulás semmihez sem fogható érzését.
Az estnek volt kissé fájdalmas, de ugyanakkor megható pillanata is. A Misszió egyik oszlopos tagjának, Nadj Józsefnek sok éves fáradhatatlan, áldásos munkáját köszönte meg mindannyiuk nevében Kibili Angéla, lelkipásztori munkatárs. Józsi bácsi 15 éven keresztül minden búcsún, bálon és önkéntesek találkozóján készítette a finomabbnál finomabb ételeket. A Misszió szakácsaként fáradtságot, időt, munkát nem kímélve segítette a rendezvények sikeres lebonyolítását. Felesége, Magdika mindig ott állt mögötte, támogatásával, munkájával ő is hozzájárult ezekhez az eredményekhez. Józsi bácsinak énekben kérték köszöntői Isten áldását, oklevéllel köszönték meg szolgálatát, Magdikának virággal kedveskedtek, az elmúlt bő egy évtized odaadó munkájáért. A hála pillanatai mindig megérintik az emberi lelket, megannyi emléket idéz fel köszöntőben és köszöntöttben egyaránt.
A közös munka közös sikereket szül. A Misszió közösségének minden tagja kivette részét a szervezési és lebonyolítási feladatokból. Nem passzív, hanem aktív szereplői voltak saját rendezvényüknek, nem külsősként szemlélték a folyamatokat, hanem alakítói voltak azoknak. Együtt dolgoztak meg a sikerért, és együtt aratták le annak gyümölcsét, és ez az egy rendezvény is arról tanúbizonyságot tett, hogy a közös munka még erősebbé, összetartóbbá kovácsolja a Szent László Magyar Katolikus Misszió közösségét. Mindannyian várjuk a következő alkalmat!
