Idén is Fellbach adott otthont a Magyar Bálnak
Január, február időszakát éljük, azaz tél van. Talán ez a sokak által nem kedvelt évszak a legsérülékenyebb. Ha csak hideg van és nincs csapadék, akkor az a baj, ha szakad a hó, melynek milliárd kristályai közül egy sem egyforma, akkor megbénul a közlekedés, és ha méter fölötti ennek vastagsága, itt a világvége. Utóbbi évtizedekben bármit is tesz szegény Holle Anyó, az sehogy se jó. Pedig a télre és annak jelképére, a hótakaróra szükségünk van. Stuttgart környékén is végre pár éjszakára hófehér lepel borította be a tájat. Ha hull a hó, akkor a borongós hangulat hirtelen megváltozhat és jókedvre derülhet az ember. „Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” /Ézs 60,2/ Február havi igénk Isten állandó szeretetére hívja fel a figyelmünket. Fergeteg hava után február a böjtelő, vagy jégtörő hava és a mi jégtörő Mátyásunk neve napja is ebben kap helyet. Ez az az időszak, amikor lehet örvendezni, bálokat rendezni, farsangra öltözni. A karácsonyi ünnepek fáradalma és az év végi zárások izgalma már elmúlt és talán van lehetőség egy kis önfeledt ünnepre. A farsang feladata is ebben van, különösen, ha az összejövetelnek ráadásul nemes szerepe is van.
Idén 44. alkalommal volt a Stuttgart környékén élő magyar közösségek jótékonysági bálja a katolikus egyház szervezésében a fellbachi Schwabenenhallban, mely talán egész Németország egyik legnagyobb magyar rendezvénye. Az első köszöntést Gabrielle Zull, Fellbach polgármesterasszonya mondta, aki nem először van jelen mint házigazda és az első magyar-német testvérkapcsolat is az ő településéhez kötődik Pécs városával, majd az est díszvendége, Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter mondott köszöntőt, valamint a bál védnöke dr. Berényi János főkonzul is jelen volt. A megnyitón végül dr. Tempfli Imre plébános a keserűség testvéréről, az önzetlen örömről beszélt, amely az élet szerves része. A cserkészek műsora következett, akik szép számmal voltak jelen és a vérszerződés pillanatát elevenítették meg. Ezt követte a „Kis Csöbörcsök” – a helyi magyar néptáncegyüttes gyerekcsoportja – műsora, akik császárszállási táncukkal örvendeztették meg a közönséget, majd jöttek a nagyok, akik fergeteges produkciójukkal kápráztatták el a bálon résztvevőket. Bizony járt nekik a vastaps! Rövid szünet után a zenekar is felállt, majd fiatal párok palotást táncoltak és megkezdődött a mulatság, amely hajnali három óráig tartott. A felnőtteken kívül gondoltak a gyermekekre is, hiszen gyerektáncház, játszósarok kis vonattal és bűvész is várta őket. Az est bevételét a Katolikus Misszió karitatív munkára fordítja a Kárpát-medencében.
