18 órakor a megemlékezés Mihalovics Natália, a kultúregyesület elnökhelyettesének köszöntőjével és beszédével kezdődött. A Himnuszt követően Jensen-Magyar Kinga, az Európa Tanács mellett működő Magyar Képviselet diplomataasszonya tartotta meg ünnepi beszédét, amelyet a kultúregyesület állófogadása követett.
A műsor ünnepélyes része a Rév-Komáromból érkezett Hárompatak zenekar – Illés Gábor (furulya, koboz), Pok Attila (furulya), Szamek Lili (gardon), Angyal Réka (ének) – koncertjével folytatódott, amelyen gyimesi és moldvai muzsikát hallhatott a közönség. Az előadás alatt Nyalkáról érkezett barátaink, Szendi Róbert és Szendi Szilvia ropták a táncot.
A koncert utolsó dallamai egyben a gyermektáncház kezdetét is jelentették. Az élő muzsika lüktetése szinte az összes gyermeket táncba csábította. A gyermekkacagás, és a kis lábak dobogása fergeteges hangulatot varázsolt a táncház kezdetére.
A Keleti táncegyüttes rábaközi- és szilágysági színpadi koreográfiájával nyitotta meg a felnőtt táncházat, amelyre sok francia vendég is érkezett. A tánccsoport fele, valamint a vezetők – Renée Morel és Bombola Kristóf – is francia anyanyelvűek, így a táncpróbák is francia nyelven zajlanak. Mindkét vezető itt, Magyarországtól távol ismerkedett meg, és lett a magyar néptánc szerelmese. Bombola Kristóf ’56-ban Magyarországról elmenekült édesapja emlékét kívánja a tánccal továbbadni. Csodálattal tekintek mindkettőjük munkásságára, ugyanis Franciaországban tudomásom szerint a Keleti táncegyüttes az egyetlen hivatalos tánccsoport, amely a magyar tánchagyomány megismertetésével foglalkozik.
Hosszú, közel tízéves kihagyás után ez volt az első élőzenés táncház Strasbourgban. Ennek hírére szép számmal érkeztek zenész, táncos barátaink, vendégeink nemcsak Franciaországból, de Németországból, és Svájcból is.
Az este folyamán moldvai, és vonós muzsika váltotta egymást. A moldvai táncházba nagy örömünkre Bede Péter, a Fanfara Complexa szaxofonosa, valamint több, hangszerrel felszerelkezett vendégünk is beállt. A vonós muzsikát a Felvidékről és Magyarországról érkezett zenész barátaink, Szamek Lili (hegedű), Szalai Máté (brácsa) és Álló István (bőgő) szolgáltatták. Nekik köszönhetően széki, mezőségi és kalotaszegi táncdallamok is felcsendültek az est folyamán. A táncházat Szendi Róbert és Illés Gábor segítségével vezettem.
Az esemény óriási sikerrel zárult, hiszen közel 70-80 ember táncolt, mulatott együtt hajnalig. Sokan a résztvevők közül most először tapasztalhatták meg az igazi táncház hangulatát. Nagy örömmel töltött el a Keleti táncegyüttes elismerése, a csoport pedig a kiváló élmény hatására új lendületet kapott. Az itt kialakult kapcsolatok a környékbeli táncosokkal, zenészekkel remélhetőleg gyümölcsözőek lesznek a továbbiakban.
Másnap a messziről érkezett vendégeinkkel, táncosokkal, zenészekkel megnéztük Strasbourg nevezetességeit és megkóstoltuk a helyi elzászi specialitást a tarte flambée-t is. Természetesen ez a nap sem telhetett el tánc és zene nélkül: Lili és Gábor spontán utcazenéjére táncoltunk Strasbourg óvárosában.
Úgy érzem, ez a két nap minden résztvevő számára emlékezetes marad, és méltó módon ünnepeltük meg történelmünk egyik legnagyobb eseményét.
