2008-ban több mint ötszáz régi diák jött össze a világ minden tájáról. Az ALUMNI azóta is fontosnak tartja ennek az ünnepi alkalomnak a megőrzését Burg Kastlban, és ezt a hagyományt méltó ünnepléssel folytatták 2024-ben is.
A nem kevés tervezés, szervezés már hónapokkal korábban megkezdődött Schmidt Károly, egyesületi elnök irányításával, majd elérkezett a pünkösdi hét is.
Csodálatos, napfényes időben kezdődtek az előkészületek a csütörtöki napon. Az egyesületből kis létszámban már ott voltak a helyszínen, sátrat építettek, terepet rendeztek, majd pénteken már többen megérkeztek, sokan családdal, gyermekekkel, és felállították sátraikat, lakóautóikat. A találkozás örömét az aznapi egész napos eső sem tudta elrontani. Eközben az ünnepség helyszínén, Kastlban, a segítőknek köszönhetően, még az utolsó simításokat elvégezve, lassan minden a helyére került, érkeztek a bátrabbak, irány ők is a kőbányába. Ott aztán a közös grillezés, meleg étel jól esett, a pálinka átmelegített mindenkit. Az együttlét, a „jól tartás” mindenkivel elfeledtette a nem kívánt csapadékot.
Szombaton, a már csak szemerkélő esőben az önkéntes segítők a nagy sátorban összerakták a színpadot az esti koncertre, miközben az autók folyamatosan gördültek be a helyszínre. Ez után a Steinstadelbe indult mindenki, ahol a meghirdetett időpontra, a „hivatalos kezdésre”, a zászlófelvonásra, minden előkészítve várta az érkezőket. Miután megérkezett Braun polgármester is, Nemes Joe köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót a polgármester úrnak, aki szintén vidám hangnemben szólt a hallgatósághoz. A zászlófelvonást a himnusz kísérte, amit természetesen mindenki énekelt.
Eddigre már a nap is kisütött, és a délután folyamán még egyre többen érkeztek. Volt sok mosoly, ölelés, örömkönnyek, és beszélgetés vég nélkül.
Késő délután a résztvevők elindultak vissza a kőbányába, ahol csirkepaprikás várta már az érkezőket, míg az italok, pálinkák, sörök, üdítők is átköltöztek, és persze már hangolt a zenekar is. Müller Gyuribá, volt diák, majd tanár, is felállította fafaragás-kiállítását, amit mindenki tisztelettel, szeretettel látogatott meg, többen vittek emléket, ajándéknak valót onnan.
A Tellrock zenekar Svájcból érkezett, és Zsiga vezetésével fergeteges koncertet adtak, sokan hallgatták közelről, voltak, akik táncoltak, énekeltek velük. Természetesen a tábortűz is már régóta égett, 40-50 ember állta körül, a sztorizás itt sem hagyott alább, egészen hajnalig tartott.
A vasárnapot a felkelő nap köszöntötte, kicsit megállt az idő, senki nem sietett sehova. Délelőtt aztán a városkában folytatódott a program, a csodálatos időben „új” Kastlisok is érkeztek. Köszöntötték egymást az osztálytársak, elsősorban persze a jubilálók. 11.00-kor mindenki egybegyűlt a terembe, és Katona Ágnes moderálásával kiálltak ezek az osztályok, néhány szót szóltak magukról, emlékeikről, amit mindenki nagyon szívesen, együtt emlékezve hallgatott.
A 64-es évfolyamból Fazekas Csaba beszélt, ők még Bauschlottban kezdték. Bizony voltak nehézségek ott is, és Kastlban is, de mégis összehasonlítva, „akik Bauschlottban kezdték, azoknak Kastl egy 5 csillagos, inyenctemplomos Grandhotel volt. Én őszintén szólva szívesen gondolok vissza az itt töltött évekre...S ugyanakkor dicséret az ALUMNI-nak, hogy még ennyi idő után is összetartja a régi diákokat!”
Mindegyik osztálynak volt egy-egy története, amin közösen tudtunk nevetni, elhangzottak megható emlékek, amikor is könnyek szöktek a szemekbe, meghitt együttlétnek volt részese minden jelenlevő.
A nap további részében is az emlékidézés illetve a jelen élethelyzetekről folyt a társalgás, de már kisebb csoportokban.
Még a zászlólevonás előtt Gyuribá elmondta azt a kezdeményezését, hogy a kopjafás kertet jó lenne felújítani, ehhez toborozta a fafaragó „diákokat”, hiszen ez is csak közösen, sokak önkéntes munkájával tud megvalósulni. Reméljük elképzelései mások számára is fontosak, és mihamarabb megújul a gimnáziumnak ez az ikonikus, még sajátjának mondható apró területe.
A Himnusz eléneklése után többen elindultak közelebbre, távolabbra, de sokan még harmadik este is visszatértek a kőbányába, a tábortűz mellé.
Az ittlévők, több generáció, együtt ülték körbe a tüzet, ki-ki belekezdett egy népdalba, majd később más magyar dalokba, és együtt énekelte mindenki ezeket a nótákat. Csodálatos zárása volt ez az együttlét a három napos találkozónak.
Hétfőn megkezdődött a sátrak lebontása, a színpad szétszerelése, teljes rendrakás, mindenki tette a dolgát, az utolsó segítő kora délután hagyta el a Cserkészparkot.
Az ALUMNI nevében köszönet minden segítőnek a munkájáért, azoknak, akik a szervezésben, akik a felépítésben, sátor-, színpad állításban, az ünnepség helyszínének, a kávé, sütemény, lángos, sültek, szeszmentes italok, valamint sör, bor, biztosításában, szolgáltatásában, akik a lebonyolításban, majd végül akik a végső rendrakásban, összepakolásban vették ki a részüket, köszönet a fáért, amit a tűzrakáshoz elhasználtunk, Ricsinek a főzésért. Külön köszönet Zsigának a koncert megszervezéséért, a fergeteges koncertért, hangulatért, és nem utolsó sorban a Cserkészparknak, hogy biztosította a koncert helyszínt, a nagy sátrat.
2024-ben a kettő (+1) nap alatt legalább 100 egykori diák fordult meg Kastlban, és/vagy a kőbányában, akik idén is csodálatos órákat, napokat töltöttek együtt.
Kívánom, hogy jövőre is találkozzanak legalább ennyien, és még sok-sok évig, ugyanekkor, ugyanitt!
