A Tölgyfa csoportban – ez a nagyok csoportja, ahol a szerző is tanít – játékosan indult az interaktív tanóra. Rengeteg magyar és nemzetközi mese a reformkor idején játszódik, ezért a tanóra elején a csoportokba rendezett fiatalok különböző mesékből származó karakterek bábjait kapták meg. Ezekkel a bábokkal a színpadon rövid, kötött és kötetlen szövegű előadásokat készítettek és mutattak be egymásnak a gyerekek, amelyek során számos vicces és emlékezetes pillanat keletkezett.
Például az egyik jelenetben a jó tündér varázslatára megjelenő kolbászt (ami szintén egy karakter volt) ellopta egy állat. Erre a szegény ember inkább egy hatalmas palacsintát kért a jó tündértől; ebből azonban kifolyt a lekvár a házba, és hiába próbálkoztak a szereplők, csak beleragadtak a lekvárba.
Így harmadik és utolsó kívánságaként a szegény ember azt kívánta, hogy minden étel tűnjön el a házából. Ezeket a jeleneteket mindegyik csoport más-más karakterekkel, színpadi megoldásokkal és más szöveggel játszotta el.
A legutolsó bábszínházi jelenet során ismét a március 15-i megemlékezés került a fókuszba: minden fiatal egy kiválasztott karaktert a színpadra állítva elszavalt egy-egy sort a Petőfi Sándor által írt Nemzeti dalból.
A színpadi jellegű, játékos feladatok itt sem értek véget. Egy rövid történelmi eseményismertető és prezentáció után a fiatalok fényképszerű pillanatképekben jelenítették meg az 1848. március 15-i forradalom egy-egy fontos momentumát. A reneszánsz festmények kompozícióihoz is tökéletesen illeszkedő módon álltak be a jelenlévők – például azon a pillanatképen, amely Petőfi Sándort és más jelenlévőket ábrázolt a Pilvax kávéházban a 12 pont megírása során.
Festményt ugyan nem festettek a gyerekek, de a kreatív kézműveskedés így sem maradt el: nemzeti színű mécsestartót készítettek a fiatalok Bereznainé Ihász Ildikó vezetésével. A tárgyak készülése közben az Azta zenekar a jeles alkalomhoz kötődő dalokat játszott, amelyeknek éneklésébe a tinédzserek is csatlakoztak. Elhangzott a Nemzeti dal és az Oláh Ibolya előadásában ismertté vált, Geszti Péter által írt Magyarország című dal is.
A Tölgyfa csoport és a Gesztenyefa csoport nagyobbik fele ezután Paládi-Kovács Krisztina irányításával néptáncolni ment. Akik nem néptáncoltak, ők sem unatkoztak: kipróbálhattak néhány társasjátékot. A társasjátékot preferálók összemérhették tudásukat egy ország-város játékban.
A foglalkozások után mindhárom csoport és az összes szülő egy terembe vonult, ahol az 1848-1849-es forradalomról és szabadságharcról tartottak közös megemlékezést. A forradalom szellemiségével és a kétnyelvűséggel kapcsolatos fontos gondolatokat osztott meg Gonda Hedvig, az iskola alapítója, valamint Kántor Mária csoportvezető is. Ismét felcsendült a Petőfi Sándor által írt Nemzeti dal, amelynek néhány sora a mai napig vissza-visszazeng a szívekben:
„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
