Sydneyben az elmúlt időszakban tartalmas és lélekemelő programokat sikerült megvalósítanunk a Szent Erzsébet Otthonban, ami nemcsak közösségi élményt nyújtott, hanem a magyar hagyományokhoz és a hithez való kötődést is erősítette az otthon lakói számára.
Egyik alkalommal közös beszélgetéssel idéztük fel a régi magyar otthonok hangulatát. Az idősek örömmel meséltek gyermekkoruk házairól, a sparheltekről, hímzett terítőkről, festett bútorokról és a családi ünnepek meghitt pillanatairól. A személyes emlékek megosztása különösen megható légkört teremtett, hiszen sokan évtizedek óta távol élnek szülőföldjüktől. A beszélgetést kreatív foglalkozás követte, amelynek során magyaros motívumokkal díszített tányérokat festettünk. A résztvevők nagy lelkesedéssel dolgoztak, és örömmel fedezték fel újra a népi minták szépségét.
A következő találkozón könyvjelzők készültek az imakönyvekhez. Az alkotás csendes, elmélyült hangulatban zajlott, miközben közös éneklés és beszélgetés tette még bensőségesebbé az együtt töltött időt.
Februárban, a betegek világnapja alkalmából vetítéses előadást tartottam Lourdes kegyhelyéről. A jelenlévők nagy áhítattal és figyelemmel hallgatták a képes beszámolót a jelenésekről, a zarándoklatokról és a gyógyulások reményéről. Az előadás mély lelki élményt jelentett sokak számára, és közös imádsággal zárult.
Naponta mindig nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadnak az otthon lakói. A várakozás és a nyitottság, amellyel találkozom, sok erőt és megerősítést ad az itt végzett szolgálathoz. Ezek az alkalmak nemcsak programok, hanem valódi találkozások: emlékezés, alkotás és a közösségépítés, amelyek mindannyiunk számára gazdagító élményt jelentenek.
