Hová tűnt Petőfi Sándor?! Eltűnt az egyik legnagyobb magyar költő Segesvárnál!
Pénteken este még közöttünk táncolta át az éjszakát. Az este során fantasztikus hangulatú táncházban vettünk részt vele, takarodó előtt még a csillagokat is meglestük, miközben a magyar himnuszt énekelve lehúztuk a zászlót.
Másnap délelőtt egy finom palacsintás reggeli után ismereteket tanított nekünk. Tanulhattunk költőtársairól, titkos jeleket, rovásírást követtünk, de megtanította azt is, hogyan kell ellátni a harcban megsérült bajtársainkat. S bár a szellemi éhségünk elmúlt, egyre hangosabban kezdett korogni a gyomrunk.
Az őrsök összeálltak, mindenki a saját tüzét megrakta, és csirkepaprikást kezdtünk főzni. Nemsokára csodálatos illatok szálltak fel a mezőről, miközben rotyogott a fazekakban az ebéd. Ám a csendes ebédet a Habsburg seregek feltűnése zavarta meg. Számokat kaptunk, és egy számháború keretében indultunk az ellen legyőzésére, de hatalmas tragédia történt: eltűnt Petőfi Sándor! A keresőexpedíció el is indult. Nehezebbnél nehezebb titkos rejtjeleket, rovásírást követve rohantunk, hogy hátha megtaláljuk a hőst, ám sajnos sikertelen volt a küldetés. A kutatócsapatok mindent megtettek, de csak a verseinek részletét találtuk meg.
A kutatás fáradalmait kézműves foglalkozással pihentük ki, de nem sok időnk volt kifújni magunkat, mert két kétségbeesett időutazó érkezett. A járgányuk kreativitással működött, amiből a jövőben már nem volt elég, kifogytak az üzemanyagból, ezért landoltak a mi időnkben. A cserkészek viszont nem restek segíteni, kreatívan megoldani a problémákat. Ebben az esetben viszont nem kellett megtörnünk magunkat, elég volt pár vers, eposz létrehozása, és már repültek is tovább a jövőbéli utasok.
Jövőbéli utasaink helyét Isten vette át NT. Tamásy Éva közvetítésével. Közösen, a réten gondolkodhattunk el az Isten igéjén a naplemente társaságában. Majd közösen ehettünk a GH-sok által elkészített csodálatos lángost.
Este a tábortűz keretein belül az Egy gondolat bánt engemet című, korábban megtalált verset idéztük föl és mivel nem találtuk meg Petőfi Sándort, így egy szertartás keretein belül elbúcsúztattuk az emlékét. Azt gondolhattuk, hogy ez volt az este legszomorúbb pillanata, de akkor még nem tudtuk, hogy mi vár reánk az éjjel… A gaz Habsburgok az éjleple alatt támadták meg a táborunkat, ami miatt riadóra kellett kelni, de az már elkésett volt. Az osztrákok elfoglalták a tornyot, amely a védelmünk főbástyája volt. Ez a megmozdulás nem maradhatott retorzió nélkül, ami a következő napon következett be, amely által visszaszereztük az épületünket.
Az utolsó nap viszont nem csak erről szólt, ugyanis a főprogram a Bajmakkság volt. No, de mi is az a Bajmakkság??? A Bajmakkság egy bajnokság, ahol a cserkészek egymással mérkőznek meg különféle számokban, amelyekben csak egy közös dolog van, a MAKK. Minden számban az eszköz egy vagy több makk volt. Ilyen módon mérhettük össze az ügyességünket például célbedobásban, tekében és még sok hasonló mókásabbnál mókásabb számban. Ez az utolsó pont megadta mindenkinek az önfeledt kedvet, hogy újult erővel térhessen haza és várja nagy lelkesedéssel a következő foglalkozásokat.
