Október 23. alkalmából az uruguayi magyar közösségben is tartottak megemlékezést. Noha ebben az országban csak nagyon kevesen vannak olyanok, akik az ’56-os események miatt hagyták el annak idején Magyarországot, az Uruguayi Magyar Otthonban évről évre odafigyelnek rá, hogy a többi magyar nemzeti ünnep mellett ennek a napnak a jelentőségére is felhívják a figyelmet. 2017-ben az ’56-os ünnepségre október 23-án, hétfőn este 19.30-tól került sor a klub dísztermében. Szép számban jöttek érdeklődők: nagyjából 60 ember vett részt a programon, melyet korábban a közösség által működtetett különféle információs csatornákon hirdettek meg.
A rendezvényt Luis Ekker elnök nyitotta meg. A vendégek köszöntése után meghallgattuk az uruguayi és a magyar himnuszt. Ezt követően én tartottam kiselőadást az ünnep történelmi hátteréről. Korábbi beszélgetésekben az volt a benyomásom, hogy a közösség tagjai közül mindenki tud valamit ’56-ról, de összességében mintha senki nem látná át és nem értené igazán, hogy mi is történt abban az évben Magyarországon és mi a jelentősége ennek a történelmi eseménynek. Épp ezért az volt a tervem, hogy egy „rendhagyó történelemóra” formájában bemutatom a résztvevőknek, hogy milyen előzmények vezettek el a forradalom kirobbanásához, mi történt Budapesten 1956. október 23-án, hogyan bontakozott ki a forradalom az ezt követő napokban, végül milyen okok vezettek el a bukáshoz, illetve az milyen következményekkel járt.
A nagyjából félórás előadást spanyolul tartottam, mivel a Magyar Otthonban csak nagyon kevés azok száma, akik olyan jól tudnak magyarul, hogy ezt a nem egyszerű témájú szöveget magyarul is követni tudták volna. A prezentáció illusztrálásához sok képi anyagot használtam, a mondanivaló színesítése mellett arra is törekedve, hogy az eseményhez kapcsolódó legtipikusabb korabeli fotókkal is megismertessem a közönséget. Nagy örömömre szolgált, hogy az előadás után sokaktól kaptam olyan visszajelzést, hogy nagyon sokat tanultak az elmondottakból, és most már jobban átlátják, mi is történt azokban a napokban Magyarországon.
Az ünnep történelmi hátterének ismertetése után egy táncelőadás következett, melyet Bába Hajnalka ösztöndíjas társam tanított be a Buenos Airesből hozzánk ellátogató, ugyancsak KCSP-ösztöndíjas Virág Zsomborral közösen a Magyar Otthonban működő egyik néptánccsoport fiataljainak. A produkció rendkívül jól illeszkedett az ünnepség hangulatához. A megemlékezés egy kis fogadással zárult, és este 10-11 között ért véget.
